A magyar vállalkozások számára az Európai Unió egységes piaca jelentős értékesítési lehetőségeket kínál. Az EU-n belüli termékértékesítés adómentessége azonban nem automatikus: az értékesítőnek kell igazolnia, hogy az ügylet valamennyi jogszabályi feltétele teljesült, és az áru valóban elhagyta Magyarország területét.
Egy hiányos CMR fuvarlevél, egy késedelmes vevői nyilatkozat vagy az egymásnak ellentmondó szállítási adatok miatt a NAV megkérdőjelezheti a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés jogszerűségét. Ennek következménye magyar áfafizetési kötelezettség, adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék is lehet.
Amennyiben egy áfa fizetésre köteles belföldi adózó Közösségen belüli másik adóalany felé értékesít, úgy nem csupán az Áfa tv. rendelkezéseit kell szem előtt tartania, hanem az EU-s végrehajtási rendeletet is. Utóbbinak köszönhetően az Európai Unión belüli ügyletek esetében a felek ugyanazoknak a dokumentumoknak a vezetésére kötelesek. Az ügylet során számtalan dokumentum keletkezik az értékesítésről (pl: megrendelés, számla, szállítást igazoló dokumentum, stb.), melyeknek pontos vezetése elengedhetetlen.
Ezeknek célja, hogy egy adóhatósági ellenőrzés során minden kétséget kizáróan igazolni tudja az eladó, hogy az általa értékesített termék elhagyta Magyarország területét, és egy másik EU-s államba került leszállításra. Ha a háttérdokumentáció megfelelő, akkor alkalmazhatják a felek a Közösségen belüli (adómentes) termékértékesítést. Ilyen esetben az áfa bevallásában mindössze tájékoztató adatként szerepel az értékesítés.
A 282/2011/EU végrehajtási rendelete szerint legalább egy olyan fuvarozási dokumentumra van szükség a szállításhoz, ami megfelelően bizonyítja, hogy hova került az áru. Ez pedig attól függően változhat, hogy milyen módon történt az elszállítása a terméknek.
A fuvarozást közvetlenül igazoló dokumentumok
Az úgynevezett „A” típusú dokumentumok közé tartozhat például:
- az aláírt CMR-dokumentum vagy CMR fuvarlevél;
- a hajóraklevél;
- a légi teherszállítási számla;
- az áru fuvarozója által kiállított számla.
Egy NAV ellenőrzés során az adóhatóság elsősorban azt vizsgálja: valóban elhagyta-e az áru Magyarország területét? Ha a fuvarokmányok hiányosak, nincsenek rajta a szükséges aláírások, vagy az egyéb az áru szállítását igazoló dokumentumok (pl. rendeltetési helyről szóló nyilatkozat) ellentmondásosak, az adóhatóság megkérdőjelezheti azt, hogy a termék valóban Közösségen belül került értékesítésre.
dokumentációs rendjét, a partnerellenőrzési folyamatot, a fuvarparitásokat, a nyilatkozatmintákat és a belső kontrollokat.
Már megindult NAV-ellenőrzés esetén a dokumentumok megfelelő rendszerezése és jogi értékelése válik meghatározóvá. Az Európai Unió Bíróságának és a magyar bíróságoknak a gyakorlata alapján nemcsak az egyes dokumentumok formája, hanem az ügylet összes körülménye, az adózó jóhiszeműsége és a bizonyítékok együttes értékelése is jelentős lehet.
Egy aláírt CMR fontos bizonyíték, de az uniós végrehajtási rendelet szerinti vélelemhez főszabály szerint két, egymásnak nem ellentmondó, a rendeletben nevesített megfelelő bizonyító erővel rendelkező dokumentum szükséges. Egyetlen CMR más bizonyítékokkal együtt ettől függetlenül alátámaszthatja a kiszállítást.
Vevői fuvarozás esetén az eladónak a megfelelő fuvarozási dokumentumok mellett a vevő írásbeli nyilatkozatával is rendelkeznie kell. A nyilatkozatot főszabály szerint az értékesítést követő hónap 10. napjáig kell átadni.
Az értékesítő más, hitelt érdemlő bizonyítékokkal is igazolhatja a termék másik tagállamba történő kiszállítását, a bizonyítás azonban ilyen esetben nehezebb és kockázatosabb.
A Közösségen belüli adómentes termékértékesítést az áfabevallás mellett az összesítő nyilatkozatban is fel kell tüntetni. A hiányos vagy hibás összesítő nyilatkozat az adómentességet is veszélyeztetheti, ha a hibát az adózó nem tudja megfelelően igazolni és kijavítani.
Az dómentesség megtagadásának következménye, hogy a NAV megállapíthatja a magyar áfafizetési kötelezettséget, az adóhiány után pedig adóbírságot és késedelmi pótlékot szabhat ki. Az általános adóbírság főszabály szerint az adóhiány 50 százaléka, de akár 200% is lehet.