Exportőr cég a fuvarozónak adott nyilatkozatban rögzítette, hogy az általa nyújtott fuvarozási szolgáltatás olyan értékesítéshez kapcsolódik, melynek során a fuvarozott áru – kiviteli eljárás hatálya alá vonva – elhagyja a közösség területét. A fuvarozó cég könyvelője szerint ez nem elég, az áfamentességnek az is feltétele, hogy a fuvarozási szerződés minden részletre kiterjedő legyen (szállítás útvonala, fuvareszköz rendszáma, rakomány jellemzői stb.), mert azt is igazolni kell, hogy ez tényleg fuvarozás. Szükséges a részletes szerződés az áfamentesség jogszerű alkalmazásához? – kérdezte olvasónk. Kneitner Lea okleveles nemzetközi és igazságügyi adószakértő válaszolt.

Feltétlenül szükséges a fuvarozó és megbízója között kötött írásbeli megállapodás arról, hogy a fuvarozó által megtett útszakasz az exportra irányuló szállítási útvonal. Továbbá a számlázásnál célszerű az útvonalat feltüntetni. A felek között szerződésben kiköthető, hogy az igazolt egységes vámokmány másolati példányát az eladónak el kell juttatnia a fuvarozó részére, amelyet a számla mellékleteként célszerű megőrizni.

Az Európai Bíróság (EUB) a C-288/16. számú, 2017. június 29-én hozott ítéletében egyértelművé tette, hogy az uniós áfairányelvben előírt adómentesség feltétele nemcsak az, hogy a szolgáltatás tárgyánál fogva hozzájáruljon az export végrehajtásához, hanem az is, hogy a szolgáltatást közvetlenül az áru exportőrének, címzettjének nyújtsák.

Az ítélet másik aspektusa, hogy EUB szerint nem minősül fuvarozási szolgáltatásnak – így az áfamentesség fel sem merülhet – az olyan alvállalkozási szolgáltatás, amikor az alvállalkozó nem a saját, hanem a megbízója eszközével fuvaroz.

Új feltételként vezeti be az áfatörvény, hogy a szolgáltatás nyújtójának közvetlen kapcsolatban kell állnia azzal a személlyel, szervezettel, amely a terméket a kiviteli eljárás alá vonja (exportőr vagy címzett.)

Forrás:  adozona.hu

Egy cég leendő munkavállalója budapesti lakos és Budapestről jár dolgozni Dunaharasztiba, a cég székhelyére. A munkába járáshoz budapesti, BKK- és Volán-bérletet vásárol. A munkáltató megtérítheti mindkét bérletet 100 százalékban? Idén január 1-jétől melyik bérlet kifizetése lesz bérjövedelem? Egyáltalán ebben az esetben felmerül az adófizetési kötelezettség? Adózás szempontjából az adó alapja a bérlet ára, vagy azt kell nettó jövedelemnek tekinteni, és lényegében fel kell “bruttósítani”? – sorolta kérdéseit olvasónk.

A munkába járásról szóló 39/2010. kormányrendelet, illetve a szja-törvény 25. paragrafusának (2) bekezdése alapján térített bérletre vonatkozó előírások 2019. január 1-jétől is változatlanul érvényesek. Azaz fő szabály szerint helyközi (távolsági) utazással megvalósuló napi munkába járás, illetve hazautazás esetén jövedelemként nem kell figyelembe venni az utazási bérlettel történő elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet árát („100 százalékát”) meg nem haladó értékben a munkáltató által fizetett térítést. Tehát a munkavállaló által vásárolt Volán-bérlet leadása ellenében akár a rendelet szerint fizetett kötelező 86 százalékos, akár a munkáltató elhatározásából fizetett 100 százalékos térítés továbbra sem jár adókötelezettséggel.

Ez a lehetőség azonban továbbra sem vonatkozik a helyi utazási (BKK) bérletre, azt a munkáltató, ha jónak látja ezentúl is térítheti. De mivel hatályát vesztette a szja-törvény 89. paragrafusának (6) bekezdése, ez a helyi bérlet árának megtérítése 2019. január 1-jétől már nem lehet egyes meghatározott juttatás, hanem a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmeként kell figyelembe venni.

Az egyik megoldás, hogy a cég a nevére szóló számla alapján számolja el személyi jellegű egyéb ráfordításként a helyi bérlet árát, amely után a közterheket a szja-törvény 46. paragrafusának (6)–(10) bekezdéseiben, valamint a Tbj. 50. paragrafus (5) bekezdésében foglaltak szerint kell számfejteni, bevallani, igazolni. Ebben az esetben tehát a juttatást terhelő személyi jövedelemadót és a járulékokat is a dolgozó béréből kell levonni, vagy, ha ez nem lehetséges, a dolgozónak kell megfizetnie.

Annak érdekében, hogy a munkavállaló nettó bére emiatt ne csökkenjen, nem kifogásolható, ha a cég munkaviszonyból származó jövedelemként olyan „bruttó” összeget állapít meg (számfejt), és a megfizetett szociális hozzájárulási adóval (szocho), szakképzési hozzájárulással (szakho)együtt számol el személyi jellegű ráfordításként, vall be (08-as bevallás 304. sor) és igazol a dolgozó számára, amelynek a szja és a járulékok levonása után fennmaradó nettó összege megegyezik a bérlet árával.

Például, ha a bérlet ára 9500 forint, ahhoz, hogy dolgozó nettó bére ne változzon, 14 286 forint bruttó összeget kell személyi jellegű egyéb ráfordításként számfejteni, illetve könyvelni, 2786 forint szochót és szakhót, továbbá 2256 forint szja-t és 2782 forint járulékot kell az adóhatóságnak befizetni, bevallani, így a szja és a járulékok levonása után (14 286-4786=9500) maradó összeg éppen megegyezik a bérlet árával.

Forrás:  adozona.hu

Megerősítette a Pénzügyminisztérium az Adózóna.hu kérdésére, hogy az ötéves elévülési időn belül visszamenőlegesen is lehet érvényesíteni a személyi kedvezményre való jogosultságot a 335/2009. kormányrendelet mellékletébe 2019. január 1-jétől beiktatott betegségek esetében.

A súlyos fogyatékosságok listája 2019. január 1-jétől kiegészült az emlő, a méhnyak, a prosztata, a here rosszindulatú daganatai, valamint a női nemi szervek nem gyulladásos megbetegedései közé tartozó betegségekkel.

A Pénzügyminisztérium megerősítette, hogy ha a személyi kedvezményre való jogosultságot a 335/2009. kormányrendelet mellékletébe 2019. január 1-jétől beiktatott betegségek esetében utólag állapítják meg, a fogyatékos állapot kezdő napjától (a mindenkori minimálbér figyelembe vételével) az 5 éves elévülési időn belül minden olyan év adóbevallásának egyenként történő önellenőrzésével visszamenőleg is érvényesíteni lehet a kedvezményt, amely évben a fogyatékos állapot fennállt, ha a magánszemélynek volt az összevont adóalapba tartozó jövedelme, és egyebekben valamennyi feltételnek megfelel.

Ez azt jelenti, hogy 2019. december 31-éig még a 2013. évi adóbevallás is önellenőrizhető.

A kedvezmény a fogyatékos állapot fennállása idején havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg.

Az önellenőrizhető években a havi minimálbér alakulása és éves szinten a kedvezmény összege:

Akinek tehát a 2013-17. évekre vonatkozóan van súlyos fogyatékosságot megállapító igazolása, önellenőrzéssel 321 090 forintot visszakaphat akkor, ha volt az adott években legalább a kedvezmény összegének megfelelő, összevont adóalap után megfizetett adója.

Forrás: Adózóna

Fejlesztik az e-útdíj rendszerét, azon belül is a 3,5 tonna össztömeg feletti tehergépjárművek útdíjfizetését lehetővé tevő HU-GO-t, hogy kiszűrjék ebben a kategóriában a hibásan megadott környezetvédelmi besorolásokat, és azokat automatikusan javítsák – közölte a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató (NÚSZ) Zrt.

Az intézkedés a személygépjárműveket nem érinti, a magyar tehergépjárműveket is csak 2019 második felétől – jelezték.

A fejlesztéssel csökkenhet a kategóriatévesztésből adódó bírságolások száma, és az útdíjszedés is pontosabbá válik – mutatott rá a NÚSZ. A közlemény szerint a fejlesztés az adatfeltöltési szakaszban van.

A HU-GO rendszerben 2018 decembere óta minden felhasználónak lehetősége van azokat az új típusú regisztrációs adatokat (gyártmány, gyártási év, alvázszám, forgalmi engedély) megadni, amelyek a környezetvédelmi besorolás helyességének igazolásához szükségesek. Ezzel a lehetőséggel már mintegy 10 ezer esetben éltek is.

Ugyanakkor 2019. február 3-ától ezeket az információkat már kötelező lesz megadniuk a HU-GO rendszerben azoknak az ügyfeleknek, akik külföldi felségjelzésű járművet regisztrálnak, vagy módosítják a már regisztrált jármű adatait – hívja fel a figyelmet a NÚSZ.

Ha a fejlesztés elkészül, a HU-GO rendszer – a bírság kiszabása mellett – a tévesen megadott környezetvédelmi besorolást automatikusan kijavítja az ügyfél tájékoztatásával. Az adatfeltöltési kötelezettségüket nem teljesítő ügyfeleknél pedig az érintett járművet a korszerűsített rendszer a legrosszabb környezetvédelmi kategória szerinti útdíjfizetésre kötelezi majd. Ez a szankció addig áll fenn, amíg az ügyfél nem tölti fel a szükséges adatokat.

A magyar fuvarozói érdekképviseletek által is szorgalmazott intézkedés erősíti a fuvarozói piacon belüli tisztességes versenyt, az ágazat szereplőit pedig még inkább jogkövető magatartásra ösztönzi – olvasható a NÚSZ közleményében.

Forrás:  MTI

A Németországba exportáló cégeknek 2019. január 1-től regisztrációs és adatszolgáltatási kötelezettségük is van a helyi központi hatóság felé. Ha ezt elmulasztják, akkor jobb esetben a továbbiakban nem végezhetnek kereskedelmi tevékenységet az országban, rosszabb esetben pedig akár 200 ezer eurós bírságot is kaphatnak.

Több ezer magyar céget érinthet a német Csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló törvény (VerpackG) bevezetése Németországban – áll a MAZARS új elemzésében. A törvény január 1-jén már hatályba is lépett, és a hasonló nevű és tartalmú rendeletet (a VerpackV-t) váltotta fel. Az új szabályozás további szigorításokat tartalmaz, amikkel minden olyan magyar cégnek számolnia kell, amely Németországban értékesíti áruit.

 „A KSH 2017-es adatai alapján ez több ezer céget jelenthet. A hazánkban forgalmazással foglalkozó 92 ezer vállalkozás 40 százaléka exporttevékenységet is végez valamilyen formában. Németország az egyik legjelentősebb külkereskedelmi partnerünk: magyar export 25-27 százaléka, mintegy 27 milliárd eurónyi termék kerül a német piacra. Épp ezért a kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások jelentős részét érintheti az új szabályozás.” – emelte ki H. Nagy Dániel, a MAZARS adóigazgatója.

Mindenre és mindenkire vonatkozik

A szigorítás minden gyártót, forgalmazót, értékesítőt és kereskedőt érint, ha német piacra értékesít csomagolt terméket. A törvény vonatkozik a papírból, üvegből, fémből, műanyagból és természetes anyagokból készült csomagolóanyagokra, valamint a csomagolási tartozékokra is. A szabályozás ráadásul a másodlagos csomagolásokra (azaz a szállításhoz használtakra) is kiterjed.

„Az érintetteknek két nagyon fontos feladatuk lesz az új szabályozás értemében. Az átláthatóság biztosítása érdekében a cégeknek regisztrálniuk kell egy központi hatóságnál, a Zentrale Stelle-nél. Nem számít, hogy milyen mennyiségről van szó, ha egy cég első forgalomba hozó Németországban, akkor automatikusan regisztrálnia kell. Emellett adatszolgáltatási kötelezettsége is van az érintetteknek” – mondta az adóigazgató.

Az adatszolgáltatási kötelezettség a korábbi engedélyeztetési kötelezettség mellett került bele a szabályozásba. Eddig ugyanis a csomagolóanyagokat csak engedélyeztetni kellett valamelyik hitelesített csomagolási rendszerben, ám január 1-től a Zentral Stelle felé már adatszolgáltatási kötelezettsége is lesz az értékesítőnek.

Büntetést is kiszabhatnak

„A szabályok megszegése komoly büntetést von maga után. A regisztrációt elmulasztó cégek például nem végezhetnek kereskedelmi tevékenységet Németországban. Ha mégis értékesítik termékeiket az országban, úgy akár 200 ezer eurós bírságra is számíthatnak” – mondta H. Nagy Dániel.

Fontos része az új törvénynek, hogy a regisztrációt csakis az érintett cégek végezhetik, azzal mást nem bízhatnak meg. Mivel a törvény már hatályba is lépett, így a Németországba szállító cégeknek érdemes különösen odafigyelni az új szabályozással járó adminisztrációra.

Forrás: mfor.hu

A bérelt személygépkocsik áfájára vonatkozó, 2019-től hatályos új szabályokat ismertető cikksorozatunk befejező részében az előírások hatályba lépésével kapcsolatos rendelkezéseket elemezzük, illetve a jövőbeli adóhatósági gyakorlatot próbáljuk előrevetíteni.

Összefoglalva a szabályokat: 2019. január 1-jétől a nem kizárólag üzleti célokra használt személygépkocsi bérleti szolgáltatást igénybe vevő adóalanyok választhatnak, hogy

♦      az előzetesen felszámított áfa 50 százalékát levonják, vagy
♦      élnek az áfatörvény (Áfa tv.) 125/A §-ában biztosított választási jogukkal, és a jelenleg hatályos szabályokat alkalmazzák, azaz vagy útnyilvántartás vezetése mellett az adóköteles üzleti használat arányában, vagy az ellenérték fejében teljesített hasznosításra tekintettel érvényesítik adólevonási jogukat.

Először célszerű az útnyilvántartásokkal kapcsolatos szabályokról beszélni, majd pedig a fenti jogszabályi rendelkezésre vonatkozó átmeneti rendelkezéseket vesszük górcső alá.

Az útnyilvántartásra vonatkozó szabályok

Ha tehát az adóalany nem kívánja alkalmazni az 50 százalékos levonási korlátot, akkor  az üzleti célú használat tényleges arányában történő áfalevonás alátámasztását csakis részletes kimutatás alapján teheti meg. Fontos megemlíteni, hogy a nem megfelelően vezetett, vagy hamis nyilvántartások nem biztosítják az adólevonási jogot: azaz egyáltalán nem vonható le az adó (még 50 százalékban sem).

Az útnyilvántartásra vonatkozó szabályokra egyébként az Európai Tanács derogációs határozata (a Tanács Végrehajtási Határozata – Magyarországnak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjától, valamint 168. és 168a. cikkétől eltérő intézkedés bevezetésére történő felhatalmazásáról) is tartalmaz utalásokat. Elsőként is a határozat rögzíti, hogy miért is kérte Magyarország a derogációt:

„A menetlevelek (értsd: útnyilvántartások) vezetése súlyos terhet ró az adóalanyokra, ellenőrzésük pedig az adóhatóságokra. Magyarország szerint gyakran nehéz meghatározni és dokumentálni a magán- és a szakmai célú felhasználást, ha a munkavállaló munka után és a nem munkával töltött napokon magánál tartja a járművet. Az ellenőrzések tanúsága szerint az adóalanyok által vezetett menetlevelek gyakran helytelenek, és nehezen ellenőrizhetők.

Az intézkedés értelmében a vállalkozások egyúttal mentesülnének a magáncélú használathoz kapcsolódó adó elszámolása alól. Ennek az az előnye, hogy valamennyi érintett fél számára egyszerűbbé válik a rendszer, ugyanakkor megakadályozható a hamis nyilvántartásokra visszavezethető adócsalás, illetve adó́kikerülés.”

A határozat preambuluma pedig a következő levezetést tartalmazza: „Gyakran igen nehéz pontosan meghatározni a nem üzleti célú felhasználást, és még ha lehetséges is, az erre szolgáló eljárás rendszerint nagy terhekkel jár. A kérelem tárgyát képező intézkedés értelmében nem szükséges nyilvántartást vezetni a bérbe vett vállalati személygépkocsik magáncélú használatáról, és ugyanakkor a hamis nyilvántartások révén történő adócsalás is megelőzhető. Ezért Magyarországot helyénvaló felhatalmazni a kért intézkedés alkalmazására.”

Forrás: Adózóna

A 2019-es év egyik legfontosabb újdonsága a bérelt személygépkocsikkal kapcsolatos adólevonási szabályok változása. Cikksorozatunk első részében az új rendelkezésekkel kapcsolatos fogalmakat tisztázzuk.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) az Európai Tanács derogációs határozatának megfelelően (A Tanács Végrehjatási Határozata – Magyarországnak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjától, valamint 168. és 168a. cikkétől eltérő intézkedés bevezetésére történő felhatalmazásáról) 2019. január 1-jétől módosulnak a személygépkocsi bérbevétel áfalevonási jogával kapcsolatos szabályok. A jogszabályhoz fűzött jogalkotói indokolások mellett – hasonlóan a közelmúltban történt jelentősebb változásokhoz – az adóhatóság most is egy tájékoztató kiadásával segíti a jogalkalmazók munkáját. Jelen összefoglalóban a 2018. december 28-án megjelent “tájékoztató a gazdasági és magáncélra egyaránt használt személygépkocsi bérbevételt terhelő előzetesen felszámított áfa kezelésére vonatkozó, 2019. január 1-jétől hatályba lépő szabályokkal kapcsolatban” című NAV tájékoztatóját is feldolgoztuk.

A módosítást az Áfa tv. 124. § (4) bekezdése és a 125/A § -a ültette át az általános forgalmi adó szabályozásba. Az új szabályok szerint Áfa tv. 124. § (4) bekezdése és 125/A § együttes olvasatával 2019. január 1-jétől a személygépkocsi bérleti szolgáltatást igénybe vevő adóalanyok választhatnak, hogy
– az előzetesen felszámított áfa 50 százalékát levonják, vagy
– élnek az Áfa tv. 125/A §-ban biztosított választási jogukkal, azaz vagy útnyilvántartás vezetése mellett az adóköteles üzleti használat arányában, vagy az ellenérték fejében teljesített hasznosításra tekintettel alkalmazzák az adólevonási jogukat a bérleti díjnál / lízingdíjnál.

Forrás: Adózóna

Kérdésként merült fel, hogy  a „nők 40 nyugdíj” melletti munkaviszony esetén van-e kereseti korlát 2019-ben.

2019. január 1-jétől az a munkaviszonyban álló személy, aki saját jogú nyugdíj mellett dolgozik, a munkaviszonya alapján nem válik biztosítottá, ezért az e munkaviszonyból származó keresetei után nyugdíjjárulékot sem kell fizetnie. Nyugdíjjárulék-alapot képező kereset hiányában pedig az úgynevezett kereseti korlátot (ami a minimálbér tizennyolcszorosa) sem kell alkalmazni esetükben.

Ez azt jelenti, hogy a nők 40 nyugdíj mellett munkaviszonyban dolgozók nyugdíjának folyósítása nem korlátozható, függetlenül azon ténytől, hogy a munkaviszonya alapján milyen összegű keresetet szerez.

Abban az esetben viszont, ha a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő személy a nyugdíj melletti keresőtevékenységét nem munkaviszony, hanem például megbízás, egyéni vagy társas vállalkozási jogviszony keretében végzi, úgy az e tevékenysége alapján biztosítottá válik, és ilyenkor az e keresőtevékenységből származó nyugdíjjárulék-alapot képező keresetei alapján vizsgálni kell a keresetkorlát elérését.

adozona.hu

Az egyéni vállalkozói és az őstermelői tevékenység keretén kívül folytatott önálló tevékenységek (például óraadás, bérbeadás, tervezés) esetén az adóelőleg-fizetési kötelezettség jellemzően azokat a magánszemélyeket érinti, akiknek nem kifizetőtől származik az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelme, vagy a kifizető bármely oknál fogva azt nem tudja vagy nem köteles levonni.

Ha az adóelőleg megfizetésére a magánszemély a kötelezett, azt a negyedévet követő hó 12-éig kell megfizetni. Ez az időpont a 2018. évi negyedik negyedévre vonatkozóan 2019. január 12. helyett – mivel az szombatra esik – 2019. január 14.

Az önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelmet tevékenységenként külön-külön kell megállapítani. Az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg is.

Év közben az adóelőleg alapjának számításánál az igazolás nélkül elszámolható 10 százalék költséghányadot vagy a tételes költségelszámolást választhatja a magánszemély a jövedelemszámítás során az adóelőleg alapjának meghatározásakor.

Amennyiben évközben a 10 százalék költséghányadot alkalmazza a magánszemély, év végén az éves bevallás kitöltésekor még áttérhet a tételes költségelszámolásra, de ezt fordítva nem lehet megtenni.

Fontos azt is tudni: ha valaki például őstermelői tevékenysége tekintetében a tételes költségelszámolást választotta, akkor más önálló tevékenysége tekintetében is csak tételes költségelszámoló lehet.
Forrás: Adózóna

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal tájékoztatót adott ki az utalványok áfakezelésére vonatkozó, 2019. január 1-jétől hatályba lépő szabályokkal kapcsolatban.

A tájékoztató a következőket tartalmazza:

Az utalványoknak az Európai Unió tagállamaiban történő egységes áfakezelése érdekében a 2006/112/EK tanácsi irányelvbe (Áfa-irányelv) kifejezett szabályozás került be az utalványokkal kapcsolatban. Ezeket a szabályokat a tagállamoknak 2019. január 1-jei hatályba lépéssel kellett átültetniük a nemzeti szabályozásukba.

Az utalványokra vonatkozó közösségi rendelkezéseket az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló 2018. évi XLI. törvény, illetve az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény ültette át 2019. január 1-jei hatályba lépéssel az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénybe (áfatörvény).

Az utalványokra vonatkozó szabályok az áfatörvény 18/A-B §, 66/A §, 69/A §, 153/D § e) pont, 259. § 24/A pont, 318. §-ában találhatóak.

Az utalvány fogalma

Az áfatörvény alkalmazásában utalványnak minősül az olyan eszköz, amelyet termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként kell elfogadni, és amely esetében magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban – ideértve az eszköz általános szerződési feltételeit is – fel van tüntetve a beszerezhető termékeknek, igénybe vehető szolgáltatásoknak vagy azok lehetséges értékesítőinek, szolgáltatóinak a megnevezése [áfatörvény 259. § 24/A a) pont].

Az utalvány fenti meghatározásának célja, hogy elhatárolja ezeket az eszközöket az általánosan elfogadott fizető eszközöktől, illetve a kizárólag árengedményre jogosító eszközöktől. Így nem minősül utalványnak az olyan elektronikus kártya, amelyre feltöltött pénzzel, egy adott országon belül bármely értékesítőnél, szolgáltatásnyújtónál bármilyen termék, szolgáltatás ellenértéke kiegyenlíthető megkötés nélkül, vagyis amely esetében sem az elfogadóhely, sem a beszerezhető termék, igénybe vehető szolgáltatások köre nem korlátozott.

Nem minősül továbbá az áfaszabályozás értelmében vett utalványnak az sem, ha a vevő a korábbi vásárlására tekintettel kap olyan eszközt, amely őt egy következő vásárlás során jogosítja árengedményre, vagy „ingyen” adott termék, szolgáltatás megszerzésére (például pontgyűjtő kártya, vagyis amikor a korábbi vásárlások után kapott pontok egy következő vásárlás során a megtérítendő ellenértékbe beszámítandóak).

Utalványnak minősül ugyanakkor például a vásárlási utalvány, ajándékutalvány, vagyis az, amikor az adott utalvány ellenében a vevő a meghatározott elfogadóhelyeken adott terméket, szolgáltatást vagy az adott elfogadóhely által kínált bármely terméket, szolgáltatást vásárolhat meg, vehet igénybe.

Az utalvány lehet papír alapú és elektronikus egyaránt. Nem feltétele az utalványnak, hogy azon szerepeljen névérték, azonban az ingyenesen kibocsátott utalványok nem tartoznak az utalványokra vonatkozó szabályozás alá. Tehát például az újságból kivágható utalványra, mellyel valamely termék beszerezhető, szolgáltatás igénybe vehető, nem alkalmazandóak az alábbiakban ismertetett szabályok.

Az utalvány típusai

A szabályozás az utalványokon belül megkülönbözteti az egycélú és a többcélú utalványt. Egycélú utalványnak kell tekinteni az olyan utalványt, amelynek kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetendő adó összege [áfatörvény 259. § 24/A b) pont.] Ezzel szemben, maradványelven többcélú utalványnak minősül minden olyan utalvány, mely nem egycélú utalvány [áfatörvény 259. § 24/A c) pont].

A fentiek értelmében ahhoz, hogy az utalvány egycélúnak minősüljön, az utalvány kibocsátásakor szükséges ismerni, hogy konkrétan hol van a teljesítési hely, mekkora az adóalap és az alkalmazandó adómérték azon termékértékesítés(ek) és/vagy szolgáltatásnyújtás(ok) esetében, amelyekre az adott utalvány beváltható. Így például egycélú utalványnak minősül az olyan utalvány, amely belföldön váltható be meghatározott boltban meghatározott értékben bármilyen ruhára, tekintettel arra, hogy ez esetben a kibocsátáskor ismert, hogy a teljesítés helye belföld, az alkalmazandó adómérték a normál kulcs, az adóalap pedig az utalvány értéke és az adómérték alapján kiszámítható.

Ezzel szemben többcélú utalványnak minősül például az olyan utalvány, amikor az utalvány ellenében olyan termékek szerezhetőek be, vagy szolgáltatások vehetők igénybe, amelyek eltérő adómértékkel adóznak (például élelmiszerutalvány), vagy amelynek kibocsátásakor nem ismert a konkrét teljesítési hely [például szálláshely-szolgáltatásra jogosító utalvány, amelyet az adott szállodalánc több eltérő országában lévő szálláshelyén is be lehet váltani – a szállodai szolgáltatás teljesítési helye ugyanis ott van, ahol az ingatlan van (áfatörvény 39. §)].

A száz százalékos előleg és az egycélú utalvány közötti különbség abban ragadható meg,hogy az előleg esetében pontosan beazonosíthatónak kell lennie az ügylet minden elemének (felek, ellenérték, ügylet tárgya), mely megkötött szerződést feltételez. Ehhez képest az utalvány egy kereskedelempolitikai eszköz, mely forgatható, több szereplőn keresztül értékesíthető a láncban, alkalmazása nem két félre korlátozódik.

Az egycélú és többcélú utalványok megkülönböztetésének a rájuk vonatkozó adózási szabályok szempontjából van jelentősége, ugyanis míg egycélú utalvány esetében lényegében az utalvány minden értékesítése az áfa hatálya alá tartozik, addig a többcélú utalvány esetében csak az utalvány beváltása keletkeztet adóztatandó tényállást.

Egycélú utalványok áfakezelése

Az utalványokat azok kibocsátása és beváltása/felhasználása között többször is értékesíthetik. Az utalványok áfakezelése kapcsán szükséges megkülönböztetni egymástól az utalványt kibocsátó és az azt beváltó adóalanyt.

Az utalványt kibocsátó adóalanyt az áfatörvény nem definiálja, de kibocsátó alatt azt az adóalanyt kell érteni, aki (amely) először értékesítette (hozta forgalomba) az utalványt a saját nevében. Az utalványt beváltó adóalany pedig az az adóalany, aki (amely) az utalványt termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként saját neve alatt elfogadja [áfatörvény 259. § 24/A. e) pont]. Az értékesítési láncban ezen adóalanyokon kívül előfordulhatnak olyan adóalanyok, akik (amelyek) vagy a saját nevükben, vagy más nevében és javára (ügynökként), értékesítik az utalványt.

Az áfatörvény 18/A § (1) bekezdése értelmében az egycélú utalvány saját név alatti minden egyes ellenérték fejében történő átruházását, átengedését az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának kell tekinteni. Vagyis amennyiben egy adóalany a saját nevében értékesít egycélú utalványt, úgy ez az értékesítés adófizetési kötelezettséget keletkeztet.

Az adófizetési kötelezettséget úgy kell megállapítani (teljesítési hely, adóalap, adómérték vonatkozásában), mintha az adóalany, azt a terméket értékesítette, szolgáltatást nyújtotta volna, amelyre az utalvány beváltható.

Az egycélú utalvány más nevében és javára történő átruházása esetében az utalvány tárgyát képező termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást az az adóalany teljesíti, akinek (amelynek) a nevében az utalványt átruházzák. Ebben az esetben az utalvány értékesítése miatti adófizetési kötelezettség annál az adóalanynál áll be, akinek a nevében az értékesítés történik, míg az ügyletben ügynöki minőségében részvevő adóalanyt az ügynöki (közvetítői) szolgáltatása tekintetében terheli adófizetési kötelezettség.

Az áfatörvény 18/A § (2) bekezdése értelmében amennyiben a beváltó az egycélú utalványt kibocsátó adóalany, a beváltáskor az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem minősül adóztatandó ügyletnek. Ez a bekezdés azt a helyzetet rendezi, amikor az egycélú utalványt kibocsátó adóalany egyben ezen utalvány beváltója is, vagyis ő lesz az, aki az utalvány fejében rendelkezésre bocsátja a terméket, nyújtja a szolgáltatást.

Tekintettel arra, hogy ez esetben a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után az adófizetési kötelezettség már az utalvány kibocsátásakor megtörténik, és adófizetésre az utalványt saját nevében kibocsátó adóalany kötelezett, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésekor nem áll be az utalványt kibocsátónál további adófizetési kötelezettség. Ez azonban csak akkor érvényesül maradéktalanul, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét a vevő, igénybevevő teljes egészében utalvánnyal téríti meg. Abban az esetben ugyanis, ha az utalvány mellett a vevő, igénybevevő az adott termék ellenértékét részben pénzzel (egyéb fizetőeszközzel) egyenlíti ki, úgy az utalvány beváltója a pénzzel (egyéb fizetőeszközzel) megtérített rész erejéig terméket értékesít, szolgáltatást nyújt a vevő, igénybevevő részére.