Esetek amelyeket lefülelt a NAV online számlarendszere

Több mint 334 ezer regisztrált adózó, 41 millió számlaadatra vonatkozó beküldés, 14 ezer jogkövetési vizsgálat, félezer adóellenőrzés, két és fél milliárd forint nettó adókülönbözet, 363 ezer, a NAV ingyenes Online Számlázójával kiállított számla – ezek a számok jól mutatják a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szerint a csaknem egy éve működő online számlarendszer sikerét.

Már az első, online adatok alapján indult eljárások igazolták, hogy a rendszer új dimenziókat nyit a NAV ellenőrzési munkájában. Az online számlarendszerre épülő stratégia lényege ugyanis, hogy a hivatal a folyamatosan beáramló adatok segítségével szinte azonnal észleli az adózóknál felmerülő kockázatokat, és ezekre gyorsan, hatékonyan és arányosan tud reagálni – állítja az adóhatóság.

Az online számlarendszer adatait a NAV az áfakiutalás előtti vizsgálatoktól kezdve, a követelésfoglalásokon át a csalárd adózók ellenőrzéséig számos területen hasznosítja. Sőt, a rendszer a tisztességes adózóknak is segít észlelni az apróbb könyvelési, bevallási hibákat, így azokat saját maguk is javíthatják, és partnereik adatszolgáltatásait is kontrollálhatják. Ahol pedig minden rendben van, ott a NAV sem vizsgálódik.

Konkrét eseteknél látható jól igazán, mi mindenre használható az online számlaadatok elemzésére épülő ellenőrzési metodika. A NAV jelzésére korrigálta például hibáját, és 48 millió forinttal több adót fizetett be az az adózó, akinek az áfaanalitikája és az online számlaadatai egyeztek ugyan, néhány számla adótartalmát azonban nem szerepeltette az áfabevallásában.

Ha a vevő folyamatosan jelenti a számlázást, akkor az eladó sem tudja eltitkolni az ügyletet, az adatok ugyanis összefutnak a NAV-nál. Ha a számlakibocsátó elmulasztja az adatszolgáltatást, vagy a bevallásaiban nem szerepeltet adott bevételeket, vizsgálatra számíthat. Egy fűrészárugyártással foglalkozó cég partnere például folyamatosan jelentette a számlázást a NAV-nak, de az eladó ezekről nem küldött online adatot, és a bevallásaiban sem szerepeltette ezeket a bevételeket. A vizsgálat hatására az adózó pótolta a számlaadat-szolgáltatását, és még a hiányzó járulékbevallásait is, amelyekkel csaknem 4 millió forinttal növelte befizetendő adóját.

Az adóminimalizálók is hamar lebuknak, egy takarítócég például nem úszhatja meg az áfafizetést olyan társaság számláival, amely kizárólag építőanyag-kereskedelemmel foglalkozik. A NAV egyik vizsgálatában ugyanis kiderült, hogy nem állt kapcsolatban a takarító céggel az a kereskedő, akitől a számlák származtak, sőt, a számlákon a társaság képviselőjének aláírása és a bélyegzője sem volt igazi. Azon túl, hogy a fiktív számlák befogadása kiderült, az adózó hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt is felelhet.

Az is előfordul, hogy a vevő hibázik, és olyan kontrolladatokat küld a NAV-nak, amelyek nem egyeznek az eladó által kibocsátott számlával. Ezeket a hibákat is azonnal jelzi a rendszer. Így járt egy vidéki büfés is, akinek vevője tévesen olyan összegről szolgáltatott kontrolladatot a NAV-nak, amekkora összegű számlát a büfés még soha sem állított ki. A hibát a vevő a NAV jelzésére azonnal kijavította.

Azok a vállalkozások, amelyek az online számlaadat-szolgáltatást önhibájukon kívül mulasztják el, vagy hibásan teljesítik, a NAV támogató hozzáállására számíthatnak a jövőben is – ígéri az adóhatóság.

Forrás: adozona.hu

Egy kft. 2017-ben a ténylegesnél több árbevételt számolt el. Ezáltal nagyobb volt az eredménye, így áfatöbblete, iparűzésiadó- és társaságiadó-többlete keletkezett. A társaság önellenőrizni szeretné az áfát, az iparűzési adót, az eredeti bevallási időpontra. A társasági adót szükséges-e módosítani a 2017. évre, vagy a többlet befizetett adót figyelembe lehet venni a 2018. évi bevallásnál? A mikrogazdálkodási beszámolóban ki kell-e tölteni a középső oszlopot? – kérdezte olvasónk. Szolnoki Béla adószakértő, könyvvizsgáló válaszolt.

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 54. paragrafusa szerint az önadózás, az adóbeszedés útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot és a költségvetési támogatást az adózó önellenőrzéssel helyesbítheti. Ha az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően az adózó feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy a bevallása számítási hiba, illetve más elírás miatt hibás az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja.

Tehát hiába korrigálódna magától a különböző időszakok között az egyes adónemek hatása, ha azok eltérő adómegállapítási időszakra esnek, akkor az egyes éveket általában önellenőrizni szükséges ahhoz, hogy egyik időszakban se keletkezzen adókülönbözet. Igaz ez a társasági adóra is, tehát nem lehet a 2017. évi módosítás potenciális hatását figyelembe venni 2018-ban, s közben az előző évi különbözetet a 2018. évihez „hozzácsapva” bevallani egyben, a 2018-as bevallásban. Tehát az adóeljárásnál nincs „nem jelentős” tétel, ha leszámítjuk az ezer forint alatti nagyságrendet, amire nem lehet önellenőrzést benyújtani. Tehát külön kell a 2017. évi társasági adót javítani, és bevallani.

Ettől eltér a számviteli törvény, ami külön definiálja a jelentős és nem jelentős hibát (Szt. 3. § (3) bekezdés 3. és 4. pontja). Ezzel szemben a számviteli törvény szabályát negligálja a 398/2012. kormányrendelet mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló esetén. A mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolónál az ellenőrzés megállapítása minden esetben az Szt. 3. paragrafus (3) bekezdésének 4. pontja szerinti nem jelentős összegű hibának minősül, az Szt. 3. paragrafus (3) bekezdésének 3. pontja szerinti jelentős összegű hiba nem állapítható meg. Ebből következik, hogy míg az adóeljárási szabályokban követni kell az előző bekezdésben leírtakat (külön korrigáló bevallás 2017. évre), addig a számvitelben a 2017. évi adókra vonatkozó önellenőrzést a 2018. évi beszámolóban (könyvelésben) mutatja ki a gazdálkodó (nincs háromoszlopos beszámoló).

Forás: adozona.hu

Mikor, mennyi jövedelem után kell megfizetni 2019-ben a szociális hozzájárulási adót egyes juttatások (egyebek mellett vállalkozásból kivont jövedelem, értékpapír-kölcsönzésből, árfolyamnyereségből származó jövedelem, osztalék és vállalkozói osztalékalap) esetén?

A szociális hozzájárulási adóról szóló törvény 2. paragrafusának (2) bekezdése rögzíti, hogy az 1. paragrafus (5) bekezdésének a)–e) pontjában felsorolt juttatások (vállalkozásból kivont jövedelem, értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem, osztalék és vállalkozói osztalékalap, árfolyamnyereségből származó jövedelem, és végül az szja-törvény 1/B paragrafusának hatálya alá tartozó természetes személy e tevékenységből származó jövedelme) esetében a szociális hozzájárulási adót az adott évben legfeljebb a minimálbér 24-szeresének megfelelő adóalap (tehát idén 24×149 000=3 576 000) forint után kell megfizetni.

Ezt az éves maximum adóalapot viszont csökkenti az érintett

• szja-törvényszerinti összevont adóalapba tartozó adóelőlegének számításánál figyelembe vett jövedelme, ideértve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjat is,
• az ösztöndíjas foglalkoztatott ösztöndíja, illetve
• a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj, valamint
• az szja-törvény szerinti önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében az szja-törvény szerinti adóelőleg-alap hiányában a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló évi LXXX. törvény(Tbj.) szerint biztosítottnak minősülő személy részére juttatott olyan jövedelem, amely a Tbj. 4. § k) pontjának 2. alpontja alapján járulékalapot képez.

Az említett jövedelemtípusok csökkentő tételként való figyelembe vételénél nem szükséges azt vizsgálni, hogy az adott jövedelem után ténylegesen meg kell-e fizetni a szociális hozzájárulási adót vagy sem!

Forrás: Adózóna

Március 31-éig – illetve a hétvége miatt idén április 1-jéig – adatot kell szolgáltatniuk az adóhatóságnak a kisadózók számláit befogadó egyes adózóknak.

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) szerinti adózóknak (ideértve a társasházat, de ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt és a kisadózók tételes adójának alanyát) a tárgyévet követő év március 31-éig adatot kell szolgáltatniuk az állami adóhatóság részére

• a kisadózó vállalkozás nevéről, címéről, adószámáról,
• a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott, a kisadózó vállalkozás bevételének minősülő összegről, feltéve, ha az a naptári évben meghaladta az 1 millió forintot. Nem minősül a kisadózó vállalkozás bevételének az áthárított általános forgalmi adó.

Az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését segíti az a rendelkezés, hogy a kiállított számlán szerepelnie kell a jelölésnek: „Kisadózó”. A megrendelő kérésére a „Kisadózó” szövegrészt idegen nyelven is fel kell tüntetni a számlán.

Forrás: Adózóna

EURÓPAI BÍRÓSÁG: EZT NEM AKADÁLYOZHATJA MEG AZ ÁLLAM.

Az uniós joggal ellentétesek azok a magyar jogszabályok, amelyek kizárják az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó devizaalapú kölcsönszerződés visszamenőleges hatályú megsemmisítését. A szerződésnek megsemmisíthetőnek kell lennie, amennyiben az a tisztességtelen szerződési feltétel nélkül nem teljesíthető – hozta meg ez elmúlt évek magyar devizahiteles szempontból egyik legfontosabb ítéletét ma az Európai Bíróság. A döntés természetesen nem jelenti a szerződések automatikus semmisségét, és azt sem, hogy ne kellene tovább törleszteni a hitelt.

Az eddigi magyar gyakorlat

A tájékoztatás tisztességtelensége miatt érintett hitelszerződések esetében a jelenlegi többségi bírói álláspont alapján az a magyar gyakorlat, hogy hatályossá nyilvánítják a szerződést, tőkeösszegnek a ténylegesen folyósított forintösszeget tekintik, az ügyleti kamat meghatározásánál pedig a szerződésben kikötött kamatfelárat veszik figyelembe. Így foglalt állást már 2015-ben a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezlete, a magyar gyakorlatban eddig ez volt a jellemző.

Kérdés, milyen fordulatot hoz ebben az Európai Bíróság mostani ítélete, azt is figyelembe véve, hogy átfogó vizsgálatot folytat idén a Kúria konzultatív testülete a devizahiteles ügyekben. Az év első felében többek között azt tanulmányozzák, mit tartalmaztak az egykori hitelek kockázatfeltáró nyilatkozatai és az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatók. Bekérik ehhez az ország bíróságaitól azoknak a pereknek az aktáit, amelyekben a bíróság kimondta, hogy az árfolyamkockázatról szóló figyelemfelhívás nem volt megfelelő. További részletek erről:

2018.12.07 08:09Fordulat a devizahitelek ügyében: nagy bejelentést tett a Kúria

Ahogy azonban az Európai Bíróság mai ítéletéből kiderül, nem egyszerűen a magyar bírói gyakorlattal van problémája az Európai Bíróságnak, hanem azokkal a 2014-es magyar elszámolási törvényekkel is, amelyek bizonyos esetekben megakadályozzák a hitelszerződések visszamenőleges hatályú megsemmisítését.

A friss ítélet háttere

2007 májusában Dunai Zs. az Erste Bank Hungaryvel – egy magyar jog szerint működő bankkal – svájci frank (CHF) alapú kölcsönszerződést kötött. A szerződés értelmében a kölcsönt forintban (HUF) kellett folyósítani a kölcsönvevő részére, és a CHF-ről HUF-ra történő átváltásnak a bank által a hitel folyósításának napján alkalmazott CHF-HUF árfolyam szerint kellett történnie. A szerződés azt is előírta, hogy a kölcsönt HUF-ban kell törleszteni és a törlesztőrészletek összegét a bank által az egyes törlesztések napján alkalmazott eladási árfolyamnak megfelelő CHF-HUF árfolyam alapján kell kiszámítani. Az, hogy a kölcsön CHF alapú volt, azonban HUF-ban folyósították, a CHF-HUF árfolyam változása miatt árfolyamkockázattal járt. A szerződés értelmében az árfolyamkockázatot a kölcsön felvevője viselte. A szerződéskötést követő években az árfolyamkockázat a HUF-nak a CHF-fel szembeni erőteljes leértékelődésében valósult meg, és ezáltal a HUF-ban törlesztendő összeg jelentősen megemelkedett. 2014-ben Magyarország több törvényt hozott (a továbbiakban: 2014. évi törvények) többek között a devizaalapú kölcsönszerződések bizonyos, tisztességtelen szerződési feltételeinek módosítása érdekében, ideértve azon feltételt is, amely lehetővé tette a bankok számára a kölcsön folyósításakor és törlesztésekor alkalmazott eltérő árfolyamokból adódó árfolyamrésből eredő haszonszerzést. 2014. évi törvények ugyanakkor nem vonatkoztak e szerződések rendelkezéseire annyiban, amennyiben azok az árfolyamkockázathoz kapcsolódtak, amelyet így továbbra is a kölcsön felvevője viselt.

A 2014. évi törvények azt is előírják, hogy a hitelfelvevő nem nyilváníttathat visszamenőleges hatállyal (vagyis az érvénytelenítésről szóló bírósági határozat meghozatalának időpontját megelőző időszakra tekintettel) érvénytelennek egy olyan kölcsönszerződést, amely olyan tisztességtelen szerződési feltételt tartalmaz, mint például az árfolyamkockázat, amelyre e törvények nem vonatkoznak közvetlenül.

A Dunai Zs. és az Erste Bank Hungary között a kölcsönszerződésük érvényességével kapcsolatban folyamatban lévő ügyben eljáró Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) azt kérte, hogy a z Európai Bíróság a 2014. évi törvényeknek a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvvel való összeegyeztethetőségéről határozzon, amely irányelv szerint egyfelől az ilyen szerződési feltételek nem kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve, másfelől az ilyen rendelkezéseket tartalmazó szerződés csak akkor tartható érvényben, ha az a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető.
Sorsdöntő ítélet

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.). Az Európai Bíróság a ma hozott ítéletében elsőként megállapítja, hogy a magyar jogalkotó azzal, hogy a hitelintézetek azon gyakorlatához kapcsolódó problémákat, hogy árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltételeket tartalmazó kölcsönszerződéseket kötnek, e szerződési feltételek törvényi úton történő módosításával orvosolta, miközben a kölcsönszerződéseket érvényben tartotta, megfelelt a tisztességtelen szerződési feltételek terén az uniós törvényhozó által követett célkitűzésnek. E cél ugyanis a felek közötti egyensúly helyreállítása valamely szerződés egésze érvényességének a lehetőségek szerinti fenntartásával, nem pedig a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződés semmissé nyilvánítása.

E vonatkozásban az Európai Bíróság ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, és így nem fejthet ki joghatást a fogyasztóra nézve, akinek lehetővé kell tenni az ugyanolyan jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, mint amilyenben az említett kikötés hiányában lenne.

Következésképpen, az árfolyamréssel kapcsolatos szerződési feltételeket illetően a 2014. évi törvényeket úgy kell tekinteni, hogy azok tiszteletben tartják az irányelvet, feltéve hogy e törvények lehetővé teszik azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó az ilyen tisztességtelen szerződési feltételek hiányában lett volna, többek között azzal, hogy biztosítják az eladó vagy szolgáltató által e szerződési feltételek alapján szerzett jogalap nélküli előnyök visszatérítéséhez való jogot.

A magyar bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a jelen esetben teljesült-e ez a feltétel. Az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételt illetően az Európai Bíróság rámutat, hogy az határozza meg a szerződés elsődleges tárgyát, így abban az esetben, ha bizonyítják e szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, az ilyen rendelkezést tartalmazó szerződés érvényben tartása nem tűnik jogilag lehetségesnek, ezt azonban a magyar bíróságnak kell mérlegelnie.

E tekintetben a Bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozat alapján megállapítja, hogy a 2014. évi törvények, úgy tűnik, azt eredményezik a fogyasztó számára, hogy ha az többek között az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozik, akkor azt is kérnie kell az eljáró bíróságtól, hogy a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályosnak.

Így e törvények megakadályozhatják a fogyasztónak az érintett tisztességtelen szerződési feltétel alóli mentesülését, és az ilyen szerződési feltételt tartalmazó szerződés teljes egészében történő megsemmisítésének lehetőségét olyan esetekben, amikor e szerződési feltétel hiányában e szerződés nem teljesíthető. Ebből következően a 2014. évi törvények nem összeegyeztethetők az irányelvből eredő követelményekkel.

Irodánk az elmúlt évek devizahiteles pereiben igazságügy könyvszakértői szakvéleményeket készített az érvénytelen szerződés esetén fenálló Ptk. szerinti tartozás kimutatására!

Az őstermelői igazolvány és a közös őstermelői igazolvány a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozóan igazolja, hogy a magánszemély mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytat, és jogosult a személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-törvény) mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó rendelkezései szerinti adózásra.

Az őstermelői igazolványokkal kapcsolatos ügyintézés, az igazolvány kiadása, érvényesítése, módosítása, cseréje és bevonása a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 436/2015 (XII. 28) kormányrendelet alapján történhet.

Az igazolvány kiadása, érvényesítése, cseréje és módosítása tekintetében az ügyfél bejelentett lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti NAK megyei ügyintéző szervezete (a továbbiakban: kiállító) az illetékes. A mezőgazdasági őstermelő egyidejűleg csak egy hatályos igazolvánnyal rendelkezhet.

Az eljárás gyakorlatban a falugazdásznál kezdeményezhető. Itt kezdeményezhető a tárgyévre érvényes értékesítési betétlap kiváltása is, ami az őstermelői igazolvány része.

Forrás: Adózóna

Január 1-je óta az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem megállapításakor nem kell bevételként figyelembe venni az ingatlan használatával összefüggő, bérlőre áthárított díjat, jellemzően a közüzemi szolgáltatások díját – hívja fel a figyelmet az adóhatóság a honlapján.

A társasház által kötött biztosítás és takarítás díjára, a közös képviselőnek kifizetett díjazásra, a lakók által a felújítási alapba fizetett összegre azonban nem vonatkozik a szabályváltozás. Nem alkalmazható az új szabály a bérlőre áthárított társasházi közös költségre sem, még ha az tartalmaz is például vízdíjat, szemétdíjat. Tehát a bérlő által megfizetett közös költség a bérbeadó ingatlan-bérbeadásából származó bevételének minősül, amelyből költségelszámolásra van lehetőség.

Ha a bérlő fix összegű bérleti díjat fizet, ami tartalmazza a lakás rezsiköltségeit is, vagy a bérlő és a bérbeadó fix összegű költségtérítésben állapodnak meg, az új szabály nem alkalmazható, ugyanis a szolgáltatás díja nem hárítható át az igénybevétellel arányosan a bérlőre. Ilyenkor az egyösszegű bérleti díj vagy költségtérítés ingatlan-bérbeadásból származó bevételnek számít, melyből levonhatók a költségek.

Az új szabály arra sem vonatkozik, ha a lakás bérlője a fogyasztásmérő-órák által mért pontos összeget fizeti meg a bérbeadónak, aki azonban átalánydíjat fizet a közműszolgáltatónak, mert ebben az esetben sem a fogyasztással arányosan hárítja át a közüzemi díjakat a bérbeadó a bérlőre.

A bérbeadó magánszemélynek lehetősége van arra, hogy a lakás bérbeadásából származó bevételéből levonja az általa más településen bérelt lakás ugyanazon évben igazoltan megfizetett díját. A bevétel ezen a címen csak akkor csökkenthető, ha a bérbeadás és a bérlés időtartama több 90 napnál, és a bérelt lakással összefüggésben a magánszemély más tevékenységből származó bevételéből nem számol el költséget, és számára a bérleti díjat még részben sem térítik meg.

Ha a magánszemély az ingatlant kifizetőnek (jellemzően gazdasági társaságnak) adta bérbe, 2018. december 31-ig csak az adóévre vonatkozó személyijövedelemadó-bevallásában élhetett ezzel a bevételcsökkentő lehetőséggel. 2019. január 1-je óta a lakás-bérbeadásából származó bevételből a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia, ha a bérbeadó arról nyilatkozik, hogy bérbeadásból származó jövedelmének megállapításánál figyelembe kívánja venni az általa más településen 90 napot meghaladóan bérelt lakás díját.

A nyilatkozat alapján a kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítani még akkor sem, ha a lakás bérbeadásából az említett szabály alkalmazása után mégis származik adóköteles jövedelme a bérbeadónak (vagyis a bérbeadás bevétele meghaladja a más településen bérelt lakás bérleti díját). Ilyenkor a bérbeadónak kell jövedelme után az adóelőleget megállapítania és a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetnie, valamint az éves személyijövedelemadó-bevallásban bevallania – ismerteti az adóhatóság.

(MTI)

Exportőr cég a fuvarozónak adott nyilatkozatban rögzítette, hogy az általa nyújtott fuvarozási szolgáltatás olyan értékesítéshez kapcsolódik, melynek során a fuvarozott áru – kiviteli eljárás hatálya alá vonva – elhagyja a közösség területét. A fuvarozó cég könyvelője szerint ez nem elég, az áfamentességnek az is feltétele, hogy a fuvarozási szerződés minden részletre kiterjedő legyen (szállítás útvonala, fuvareszköz rendszáma, rakomány jellemzői stb.), mert azt is igazolni kell, hogy ez tényleg fuvarozás. Szükséges a részletes szerződés az áfamentesség jogszerű alkalmazásához? – kérdezte olvasónk. Kneitner Lea okleveles nemzetközi és igazságügyi adószakértő válaszolt.

Feltétlenül szükséges a fuvarozó és megbízója között kötött írásbeli megállapodás arról, hogy a fuvarozó által megtett útszakasz az exportra irányuló szállítási útvonal. Továbbá a számlázásnál célszerű az útvonalat feltüntetni. A felek között szerződésben kiköthető, hogy az igazolt egységes vámokmány másolati példányát az eladónak el kell juttatnia a fuvarozó részére, amelyet a számla mellékleteként célszerű megőrizni.

Az Európai Bíróság (EUB) a C-288/16. számú, 2017. június 29-én hozott ítéletében egyértelművé tette, hogy az uniós áfairányelvben előírt adómentesség feltétele nemcsak az, hogy a szolgáltatás tárgyánál fogva hozzájáruljon az export végrehajtásához, hanem az is, hogy a szolgáltatást közvetlenül az áru exportőrének, címzettjének nyújtsák.

Az ítélet másik aspektusa, hogy EUB szerint nem minősül fuvarozási szolgáltatásnak – így az áfamentesség fel sem merülhet – az olyan alvállalkozási szolgáltatás, amikor az alvállalkozó nem a saját, hanem a megbízója eszközével fuvaroz.

Új feltételként vezeti be az áfatörvény, hogy a szolgáltatás nyújtójának közvetlen kapcsolatban kell állnia azzal a személlyel, szervezettel, amely a terméket a kiviteli eljárás alá vonja (exportőr vagy címzett.)

Forrás:  adozona.hu

Egy cég leendő munkavállalója budapesti lakos és Budapestről jár dolgozni Dunaharasztiba, a cég székhelyére. A munkába járáshoz budapesti, BKK- és Volán-bérletet vásárol. A munkáltató megtérítheti mindkét bérletet 100 százalékban? Idén január 1-jétől melyik bérlet kifizetése lesz bérjövedelem? Egyáltalán ebben az esetben felmerül az adófizetési kötelezettség? Adózás szempontjából az adó alapja a bérlet ára, vagy azt kell nettó jövedelemnek tekinteni, és lényegében fel kell “bruttósítani”? – sorolta kérdéseit olvasónk.

A munkába járásról szóló 39/2010. kormányrendelet, illetve a szja-törvény 25. paragrafusának (2) bekezdése alapján térített bérletre vonatkozó előírások 2019. január 1-jétől is változatlanul érvényesek. Azaz fő szabály szerint helyközi (távolsági) utazással megvalósuló napi munkába járás, illetve hazautazás esetén jövedelemként nem kell figyelembe venni az utazási bérlettel történő elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet árát („100 százalékát”) meg nem haladó értékben a munkáltató által fizetett térítést. Tehát a munkavállaló által vásárolt Volán-bérlet leadása ellenében akár a rendelet szerint fizetett kötelező 86 százalékos, akár a munkáltató elhatározásából fizetett 100 százalékos térítés továbbra sem jár adókötelezettséggel.

Ez a lehetőség azonban továbbra sem vonatkozik a helyi utazási (BKK) bérletre, azt a munkáltató, ha jónak látja ezentúl is térítheti. De mivel hatályát vesztette a szja-törvény 89. paragrafusának (6) bekezdése, ez a helyi bérlet árának megtérítése 2019. január 1-jétől már nem lehet egyes meghatározott juttatás, hanem a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmeként kell figyelembe venni.

Az egyik megoldás, hogy a cég a nevére szóló számla alapján számolja el személyi jellegű egyéb ráfordításként a helyi bérlet árát, amely után a közterheket a szja-törvény 46. paragrafusának (6)–(10) bekezdéseiben, valamint a Tbj. 50. paragrafus (5) bekezdésében foglaltak szerint kell számfejteni, bevallani, igazolni. Ebben az esetben tehát a juttatást terhelő személyi jövedelemadót és a járulékokat is a dolgozó béréből kell levonni, vagy, ha ez nem lehetséges, a dolgozónak kell megfizetnie.

Annak érdekében, hogy a munkavállaló nettó bére emiatt ne csökkenjen, nem kifogásolható, ha a cég munkaviszonyból származó jövedelemként olyan „bruttó” összeget állapít meg (számfejt), és a megfizetett szociális hozzájárulási adóval (szocho), szakképzési hozzájárulással (szakho)együtt számol el személyi jellegű ráfordításként, vall be (08-as bevallás 304. sor) és igazol a dolgozó számára, amelynek a szja és a járulékok levonása után fennmaradó nettó összege megegyezik a bérlet árával.

Például, ha a bérlet ára 9500 forint, ahhoz, hogy dolgozó nettó bére ne változzon, 14 286 forint bruttó összeget kell személyi jellegű egyéb ráfordításként számfejteni, illetve könyvelni, 2786 forint szochót és szakhót, továbbá 2256 forint szja-t és 2782 forint járulékot kell az adóhatóságnak befizetni, bevallani, így a szja és a járulékok levonása után (14 286-4786=9500) maradó összeg éppen megegyezik a bérlet árával.

Forrás:  adozona.hu

Megerősítette a Pénzügyminisztérium az Adózóna.hu kérdésére, hogy az ötéves elévülési időn belül visszamenőlegesen is lehet érvényesíteni a személyi kedvezményre való jogosultságot a 335/2009. kormányrendelet mellékletébe 2019. január 1-jétől beiktatott betegségek esetében.

A súlyos fogyatékosságok listája 2019. január 1-jétől kiegészült az emlő, a méhnyak, a prosztata, a here rosszindulatú daganatai, valamint a női nemi szervek nem gyulladásos megbetegedései közé tartozó betegségekkel.

A Pénzügyminisztérium megerősítette, hogy ha a személyi kedvezményre való jogosultságot a 335/2009. kormányrendelet mellékletébe 2019. január 1-jétől beiktatott betegségek esetében utólag állapítják meg, a fogyatékos állapot kezdő napjától (a mindenkori minimálbér figyelembe vételével) az 5 éves elévülési időn belül minden olyan év adóbevallásának egyenként történő önellenőrzésével visszamenőleg is érvényesíteni lehet a kedvezményt, amely évben a fogyatékos állapot fennállt, ha a magánszemélynek volt az összevont adóalapba tartozó jövedelme, és egyebekben valamennyi feltételnek megfelel.

Ez azt jelenti, hogy 2019. december 31-éig még a 2013. évi adóbevallás is önellenőrizhető.

A kedvezmény a fogyatékos állapot fennállása idején havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg.

Az önellenőrizhető években a havi minimálbér alakulása és éves szinten a kedvezmény összege:

Akinek tehát a 2013-17. évekre vonatkozóan van súlyos fogyatékosságot megállapító igazolása, önellenőrzéssel 321 090 forintot visszakaphat akkor, ha volt az adott években legalább a kedvezmény összegének megfelelő, összevont adóalap után megfizetett adója.

Forrás: Adózóna