Üzemi baleset esetén a biztosított dolgozó baleseti egészségügyi ellátásra, táppénzre, valamint – amennyiben a baleset következményeként egészségkárosodása keletkezett – baleseti járadékra, továbbá az üzemi baleset következményeként elhunyt személy hozzátartozója baleseti hozzátartozói nyugdíjra jogosult.

Balesetnek minősül az adott személy szervezetét ért olyan egyszeri külső hatás, amely akaratától függetlenül, hirtelen vagy rövid idő alatt következett be, és sérülést, mérgezést, más (testi, lelki) egészségkárosodást vagy halált okoz.

Üzeminek azt a balesetet kell tekinteni, amely a biztosítottat foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Nem tartozik ebbe a körbe a munkavégzés helyén vagy máshol végzett, de a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélküli munka során, vagy a céges jármű engedély nélküli használata során elszenvedett baleset. Szintén üzemi az a baleset, amelyet a dolgozó a munkába menet vagy onnan hazafelé (lakására, egyéb szállására, például munkásszállásra) menet szenved el (úti baleset), kivéve, ha indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedett, vagy az utazást indokolatlanul megszakította. A biztosított személy közcélú munka (vagyis életmentés, baleset- vagy katasztrófa-elhárítás, véradás) során elszenvedett balesete is üzeminek minősül, a fenti kivételekkel.

Nem tekinthető üzeminek a baleset, ha bebizonyosodik, hogy a jogszerző alkohol vagy kábítószer hatása alatt állt, és a baleset emiatt következett be, vagy a baleset a dolgozót munkahelyi rendbontás során érte.

Az üzemi balesettel egy tekintetet alá esik a foglalkozási megbetegedés. Foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, illetve a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, vagy amely a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.

A baleset üzemiségét, illetve a megbetegedés foglalkozási jellegét minden esetben a táppénzt folyósító szerv, azaz a társadalombiztosítási kifizetőhely, illetve – ha ilyen a foglalkoztatónál nem működik – az egészségbiztosítóként eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatalok állapítják meg. Az üzemiség elismerését a baleset időpontját követő egyéves jogvesztő határidőn belül lehet kérni. A határidő foglalkozási megbetegedés esetén nem alkalmazható.

Az előzőekben említett üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés alapján baleseti járadék abban az esetben állapítható meg, amennyiben az érintett személynek legalább tizennégy százalékot elérő egészségkárosodása keletkezett.

Az egészségkárosodás mértékét minden esetben az e célból elrendelt orvosi felülvizsgálat alapján külön orvosszakértői bizottság állapítja meg. Az egészségkárosodás mértékétől függően 1, 2, 3. vagy 4. fokozatú baleseti járadékot lehet megállapítani.

– az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 14-20 százalék,

– a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 21-28 százalék,

– a 3. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 29-39 százalék,

– a 4. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 39 százalékot meghaladó mértékű.

A baleseti járadékra való jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől az érintett személy legalább 14 százalékot elérő egészségkárosodása fennáll, a járadék ezen időponttól történő megállapítására viszont kizárólag abban az esetben nyílik lehetőség, ha az igénylő ezen a napon nem részesül az üzemi balesetből táppénzben. Táppénzfolyósítás esetén a járadékra való jogosultság annak megszűnését követő naptól áll fenn. A baleseti járadék iránti igények érvényesítésére a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, melynek rendelkezései szerint az ellátást – a jogosultsági feltételek fennállása esetén – legkorábban az igénybejelentést megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani, függetlenül azon ténytől, hogy a járadékra való jogosultsági feltételek esetleg az igénybejelentést megelőző hatodik hónap első napjánál korábbi időponttól már fennálltak.

A járadék megállapításának további jogosultsági feltétele, hogy az érintett személy ne részesüljön megváltozott munkaképességűek ellátásában.

E tekintetben a szabály úgy szól, hogy nem állapítható meg baleseti járadék, ha az adott személy a járadék megállapítását megelőző időponttól megváltozott munkaképességűek ellátásában – rehabilitációs, rokkantsági ellátás – részesül. Abban az esetben viszont, ha a baleseti járadék megállapításának kezdő napja korábbi, mint a rehabilitációs, rokkantsági ellátás megállapításának napja, a járadék megállapításának és folyósításának nincs jogi akadálya.

A baleseti járadék összegét a korábban említett fokozatok szerint a havi átlagkereset lent részletezett százalékában kell megállapítani:

– 1. baleseti fokozatnál a havi átlagkereset 8,
– 2. baleseti fokozatnál a havi átlagkereset 10,
– 3. baleseti fokozatnál a havi átlagkereset 15, illetőleg
– 4. baleseti fokozatnál a havi átlagkereset 30 százaléka.

A havi átlagkeresetet, az üzemi balesetet közvetlenül megelőző egy éven belül elért nyugdíjjárulék alapját képező bruttó kereseti adatokból kell meghatározni. Ha a járadék megállapítására foglalkozási megbetegedés miatt kerül sor, abban az esetben a járadék alapjául szolgáló átlagkeresetet a foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben, munkahelyen elért utolsó egyévi kereseti adatokat kell figyelembe venni, azzal, hogy ha a járadék megállapítását megelőző öt éven belül az igénylő ilyen munkakörben, munkahelyen egy évnél rövidebb időn át dolgozott, akkor a járadékát ezen rövidebb időre kapott kereset havi átlaga alapján kell számolni.

A megállapított baleseti járadék folyósításáról a nyugellátásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága intézkedik, azzal a különbséggel, hogy a baleseti járadékot adóköteles jövedelemnek kell tekinteni, és az Art. erre vonatkozó szabályozása alapján a folyósító szerv intézkedik a személyijövedelemadó-előleg levonásáról.

A saját jogú nyugdíjasnak minősülő személyek 2020. július 1-jétől kezdődően – függetlenül attól, hogy a nyugdíj mellett milyen jogviszony keretében végeznek keresőtevékenységet –  nem minősülnek biztosítottnak, ennél fogva a nyugdíjasként szerzett keresetük után nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot, ezért az esetleges üzemi balesetük alapján baleseti járadékra sem szerezhetnek jogosultságot, függetlenül azon ténytől, hogy az üzemi baleset következtében egészségkárosodásuk keletkezett.

A baleseti járadék iránti igényt – a baleset üzemiségét elismerő határozat egyidejű csatolásával – a biztosított személynek kell kezdeményeznie. A kérelem írásban, kizárólag az erre a célra rendszeresített nyomtatvány (igénybejelentő-lap) kitöltésével, illetve elektronikus úton is előterjeszthető. A nyugdíjbiztosítási hatósági eljárásokban az ügyfél az elektronikus ügyintézéshez szükséges nyilatkozatait, eljárási cselekményeit és egyéb kötelezettségeit a https://www.magyarorszag.hu/szuf_fooldal#fooldal honlapon a Nyugdíj menüpont kiválasztását követően, a „Baleseti járadék iránti igény” (NY_BALJAR_01) elektronikus űrlap alkalmazásával és ügy indításával teljesítheti. A benyújtott igényt a kérelmező lakóhelye szerint illetékes vármegyei/fővárosi kormányhivatal nyugdíjbiztosítási igazgatási szerve bírálja el.

Forrás. Aózóna