Sokan még talán emlékeznek azokra az időkre, amikor az adóhatósági ellenőrzések kimerültek olyan célellenőrzésekben, amelyekben csak a transzferár-nyilvántartások meglétét vizsgálták. Nos, ezek az idők elmúltak.

Régebben a revizorok jellemzően megelégedtek azzal, ha a társaságok az egyes tranzakcióihoz kapcsolódóan be tudták mutatni a transzferár-nyilvántartásokat. Később jöttek azok az idők, amikor a transzferár-dokumentációkat már tartalmi szempontból is ellenőrizték, azaz vizsgálat alá vonták, hogy az elkészített transzferár-nyilvántartásokban szerepel-e minden olyan elem, amelyet a rendelet előír. A jelenlegi adóhatósági ellenőrzésekkel kapcsolatban eltérőek a tapasztalatok, mivel a transzferár-dokumentációkat gyakran részletes, mélyreható vizsgálat alá vonják, aminek során például a szokásos piaci ár meghatározása is fókuszba kerül.

Azonban a rendelet által meghatározott kritériumokra továbbra is figyelmet kell fordítani, mivel hiányos, vagy az előírásoktól eltérő transzferár-dokumentáció elkészítése során az adóhatósági ellenőrzés bírságolással is járhat. Ezért gyűjtöttük össze a kapcsolt ügyletekről készített úgynevezett önálló transzferár-nyilvántartások kötelező tartalmi elemeit:

• a kapcsolt partner neve, székhelye, és adószáma (adószám hiányában alkalmazható a cégjegyzékszám is, de ebben az esetben fel kell tüntetni a cégjegyzéket vezető hatóság megnevezését és székhelyét is);
• a szerződés tárgya, megkötésének és módosításának időpontja és a szerződés időbeli hatálya;
• a szerződés tárgyául szolgáló termék, szolgáltatás jellemzői (például fizikai jellemzői, minősége, mennyisége, illetve jellege, terjedelme), a teljesítés módja és feltételei;
• a funkcionális elemzés;
• a releváns piac bemutatása, amely minden esetben a dokumentált kapcsolt ügylet piaca, és nem a kapcsolt cég tevékenységének színtere (tehát IT-szolgáltatás esetén az informatikai piac, akkor is, ha az igénybe vevő cég bolti kiskereskedelemmel foglalkozik);
• az alátámasztás során az összehasonlításhoz felhasznált adatok meghatározása, forrása, a felhasznált adatok kiválasztásának menete, ezek indoka, továbbá az összehasonlítható termék(ek)re, szolgáltatás(ok)ra vonatkozó tények, körülmények;
• az alátámasztás során alkalmazott módszer megnevezése (egyéb módszer alkalmazása esetén annak jellemzői) és a módszer kiválasztásának indokai;
• a szükséges kiigazítás, ha az összehasonlíthatóságot meghatározó tényezők tekintetében az árat befolyásoló eltérések vannak, és ezen tényezők bemutatása;
• a szokásos piaci ár (amely lehet egy ár, árrés vagy ártartomány is);
• az elkészítés és a módosítás időpontja;
• az esetleges bírósági, hatósági eljárások esetén az eljáró bíróság, hatóság megnevezése, székhelye, az eljárás ügyszáma, az eljárás megkezdésének és lezárásának időpontja, a jóváhagyásra benyújtott, a hatóság által vitatott, vagy megállapított szokásos piaci ár.

Transzferár-kiigazítás

A kapcsolt vállalkozásoknak úgy kell adóbevallásukat elkészíteni, hogy az piaci árakat tükrözzön a csoporton belüli ügyletek tekintetében. Ha ez nem felel meg a tényeknek, akkor kötelességük kiigazítást készíteni, ha nem akarják magukat kitenni egy későbbi fájdalmas adóhatósági megállapításnak. A szabálynak való megfelelés érdekében sok vállalkozás az üzleti év végét követően – vagyis jellemzően ezekben a hetekben és hónapokban – felülvizsgálja az év közben alkalmazott árait, szükség esetén pedig ki is igazítja azokat. A kiigazítás elmulasztása, de az érintett ügyletek bármely elemének adózási szempontból nem megfelelő kezelése is több százmilliós adóhiányhoz vagy jelentős mulasztási bírsághoz vezethet. Az adóhatóság formai és tartalmi szempontokat egyaránt vizsgál.

Öt tipikus hiba a transzferár-dokumentációban

Azoknak a társaságoknak, amelyek cégcsoporton belül kereskednek, szolgáltatnak, szolgáltatást vesznek igénybe, igen szigorú dokumentációs kötelezettségnek kell megfelelniük, amelyek során szinte törvényszerűen vétenek olyan hibákat, amelyek komoly költségeket róhatnak a cégre.

Közös transzferár-nyilvántartás kiegészítések nélküli átvétele: A hatályos PM rendelet értelmében lehetőség van arra, hogy egy vállalatcsoport közösen készítse el az egész csoportra nézve a transzferár-nyilvántartást. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az ilyen központilag elkészített anyagokat helyi szinten már nem ellenőrzik, nem vizsgálják a PM rendelet összes feltételének teljesülését. Sokszor a központ csak az ún. főnyilvántartást készíti el, a specifikus (társaságra vonatkoztatott) nyilvántartás elkészítését nem. Ezért sokszor már csak az adóhatóság állapítja meg, hogy a központilag elkészített transzferár-nyilvántartás nem tartalmazza a specifikus nyilvántartást, vagy olyan elemeket, amiket a magyar szabályozás ír elő kötelező tartalmi elemként. Ilyenek tipikusan: piacbemutatás, szerződési feltételek részletes bemutatása.

Ingyenes ügyletek: A kapcsolt cégek rendszeresen megfeledkeznek az olyan ügyletekről nyilvántartást készíteni, melyeknél nem határoztak meg ellenértéket. Ha az egyik kapcsolt vállalkozás beszerez egy szoftvert, melyet a többi kapcsolt cége is használhat, akik ezért térítést nem fizetnek, akkor egy dokumentálandó kapcsolt ügyletről beszélhetünk, melyhez az esetek többségében adóalap-korrekciós kötelezettség is kapcsolódik.

Bejelentések elmulasztása: A kapcsolt partnert, az első ügyletet, szerződéskötést követően 15 napon belül be kell jelenteni a változás-bejelentő lapon az adóhatóságnak. 2012. január 1-től a kapcsolt vállalkozási viszony megszűnését is be kell jelenteni. Ezen bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén az adóhatóság mulasztási bírságot szabhat ki.

Elhatárolásban szereplő ügyletek: Amennyiben egy adott üzleti évben megvalósul egy kapcsolt ügylet, de számlázására a következő évben kerül csak sor, akkor a transzferár-nyilvántartást az (elhatárolásként történő) elszámolás évére vonatkozóan kell elkészíteni. Gyakran elkövetett hiba, hogy az elhatárolások közt szereplő tételek dokumentálásáról megfeledkeznek.

Vegyes tételek dokumentálása: Szintén gyakran elmarad a transzferár nyilvántartás elkészítése azon ügyletekről, melyek a könyvelésben nem a szállítók, vevők közt szerepelnek. Ilyen ügyletek lehetnek például az apporttal történő tőkeemelés, a követelés elengedése, tárgyi eszközök adásvétele, kölcsön/cash pool, stb.

Forrás:Piac&profit