A reklámadóról szóló törvényt rendkívüli gyorsasággal vezették be idén nyáron. Noha hatálybalépését egy szinte azonnali módosítás augusztusra halasztotta, az érintetteknek elsődleges adókötelezettségeiket már e hónapban – augusztus 21-ig –, míg a másodlagos adókötelezettségeket szeptember 22-ig teljesíteniük kell, miközben számos ponton nem tisztázódtak a bizonytalanságok.

A reklámadó törvény – módosított szöveggel – 2014. augusztus 15-én lép hatályba, és bár az adóhatóság augusztus 4-én közzé tette honlapján a reklámadó-bevallás (1494) és annak kitöltési útmutatója tervezetét, az érintett iparágak és az adótanácsadói szakma által felvetett bizonytalanságok a mai napig megválaszolatlanok.

Az új adónem a reklámok közzétételéből származó bevételeket és a reklámköltéseket adóztatja. Nem csupán a médiaszolgáltatókra, hanem szektortól függetlenül valamennyi jelentős reklámtevékenységet folytató vállalkozásra hatással lesz. Elsődleges adókötelezettként a médiaszolgáltatók és a saját célú reklámot folytatók merülnek fel, ám a reklámtartalmat megrendelő adóalanyok (másodlagos adókötelezetti kör) is érintetté válhatnak.

Elsődleges adókötelezetti kör – reklámközzétevők és saját célú reklámozók

Ugyan az ötlet felmerülésekor a legnagyobb adóalanyok – a kereskedelmi televíziók – terhei miatt került a jogszabály az érdeklődés fókuszába, az elemzők később figyelmeztettek: elméletileg bármely vállalkozás és iparág reklámadó-alannyá válhat.

Mi is az a reklám?

E tekintetben a reklámadó törvény két mögöttes jogszabályt is összekombinál, melynek eredményeként a reklámadó vonatkozásában reklámnak minősül а gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény szerinti gazdasági reklám és a médiaszolgáltatásról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény szerinti kereskedelmi közlemény – érdekes, hogy ez utóbbi egyik formája éppen a reklám.

És a saját célú reklám?

Az új adónem a reklámok közzétételéből származó bevételeken túl a saját célú reklámköltéseket is megadóztatja. A saját célú reklám tárgya lehet minden – a cég saját terméke, áruja, szolgáltatása, tevékenysége, neve vagy egyéb – megjelenése. Így a reklámadó nem csupán a médiaszolgáltatókra, hanem szektortól függetlenül valamennyi jelentős reklámtevékenységet folytató vállalkozásra is hatással lesz.

Mindenképpen ebbe a körbe tartozhatnak például a nyomtatott szóróanyagok, a saját weboldal, a szabadtéri reklámhordozón, épületeken vagy járműveken elhelyezett logók és egyéb marketingmegjelenések, a számlalevelekben küldött DM-anyagok és még sorolhatnánk. Kérdéses azonban, hogy a hatóság végül a saját célú reklám fogalmát ennél kiterjesztőbben értelmezi-e majd. Problémás az is, hogy a törvény nem írja le az adó földrajzi hatályát, az adókötelezettség és az adóalany meghatározásában is csak elvétve találhatók korlátozások Magyarországra, illetve a magyar nyelvű reklámtartalomra vonatkozóan.

Az önreklámmal kapcsolatos adókötelezettség meghatározásában tehát rengeteg bizonytalansági tényezővel szembesülünk.

A reklámadó alapja és mértéke

A reklámbevételek és az önreklámhoz tartozó költségek együttesen alkotják a reklámadó törvény elsődleges adókötelezettség szerinti adóalapját. Az adó alapja tehát egyrészt az adóköteles tevékenységből származó nettó árbevétel, másrészt a saját célú reklám közzététele esetén a reklám közzétételével kapcsolatban közvetlenül felmerült költség.

Mindezeken felül, a kapcsolt felek adóalapját összevontan kell meghatározni: azaz az egyedi adóalapokat először össze kell adni, az adót a magasabb összeg után megállapítani, majd a csoporttagok között az egyedi adóalapok arányában megosztani.

A vállalatcsoportok számára ez a számítási mód kétszeresen is kedvezőtlen lehet. Egyrészt az adómentes legalsó sávba eső 500 millió forintos adóalapot nem külön-külön, hanem együttesen, csak egyszer vehetik figyelembe (tehát az a csoporttag is fizet, aki egyébként adómentes lenne), másrészt a cégcsoport összesített adóalapja erős progresszivitás mellett akár magasabb sávba is tolhatja őket, mint külön-külön lennének, ezzel is jelentősen növelve az adó összegét.

Az adó mértéke sávosan progresszív: az adóalap első 500 millió forintjáig 0%, míg a legfelső kulcs – az adóalap 20 milliárd forintot meghaladó része után – 40%.

Az elsődleges reklámadó-kötelezettségeket bevallani csak azoknak kell, akiknek reklám közzétételéből származó bevételei és/vagy saját célú reklámhoz kapcsoló közvetlen költségei a kapcsolt feleket is figyelembe véve elérik az 500 millió forintot.

Az első adóelőleg-bevallási és -fizetési kötelezettséget a naptári év szerint adózóknak a 2013-as tényadatok alapján augusztus 20-ig – a nemzeti ünnep miatt augusztus 21-ig – kell teljesíteni.

Másodlagos adókötelezetti kör

A hírekből „nyilatkozatháborúként” ismert szabályok szerint, ha az adófizetésre elsődlegesen kötelezett adóalany nem nyilatkozik arról, hogy bevallja és befizeti az adót, vagy arra egyébként nem kötelezett, adókötelezettsége havi 2,5 millió forintos költés felett átszáll a megrendelőre. Ez esetben az adó mértéke 20%, melyet havonta kell megállapítani. Továbbá bármilyen reklámközzététellel kapcsolatban felmerült költség nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, azaz a társasági adóban elismert költségnek (tehát a társasági adó alapját meg kell növelni), ha az adófizetésre kötelezett nem nyilatkozik arról, hogy a reklámadót bevallja és befizeti, vagy arra egyébként nem kötelezett. Ezt a szabályt a 2,5 milliós havi korláttól függetlenül, az alatt is alkalmazni kell!

A másodlagos adókötelezettséget a reklámadó törvény hatálybalépését, azaz az augusztus 15-ét követően kézhez kapott számlák és bizonylatok alapján először szeptember 20-ig – a hétvége miatt szeptember 22-ig – kell majd bevallani (1494-04) és befizetni, majd ezt követően havonta rendezni.

Forrás: Vezinfo