A nonprofit tevékenységet folytató vagy egészségügyi vállalkozások gyakran elbizonytalanodnak, hogy kell-e rehabilitációs hozzájárulást fizetniük.

Ennek oka, hogy a 2020. december 31-éig hatályos, a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény az említett vállalkozásoknak bizonyos mentességet, illetve kedvezményt adott a szakképzési hozzájárulás vonatkozásában.

A rehabilitációs hozzájárulásra vonatkozó előírások [2011. évi CXCI. törvény (Mm.)] azonban nem tartalmaznak e vállalkozások tekintetében eltérő előírásokat. Az Mm. 23. paragrafusának (6) bekezdése szerint a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól

– a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szerv,

– a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott, a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti gazdálkodó szervezet,

– a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény szerinti honvédelmi szervezet, valamint

– a Nemzeti Adó- és Vámhivatal

mentesül.

Tehát a felsoroltakon kívül valamennyi foglalkoztató alanya a rehabilitációs hozzájárulásnak és fizetésre kötelezett, feltéve, hogy az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát.

A rehabilitációs hozzájárulással összefüggésben létszámon a KSH munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni. A statisztikai állományi létszámot egy tizedes jegyre kerekítve a kerekítés általános szabályai szerint kell meghatározni.

A létszám számítása során a jogszabály 23. paragrafusának (2) bekezdése értelmében figyelmen kívül kell hagyni

– a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket,

– az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót,

– az önkéntes tartalékos katonai szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót,

– a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót,

– a honvédek jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó hivatásos és szerződéses állományú katonát,

– a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személyt annál a munkaadónál, aki őt nevelőszülőként foglalkoztatja.

Munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönvevőnél – a kölcsönbeadónak a kölcsönvevő felé tett erre irányuló nyilatkozata esetén a kölcsönbeadónál – kell a rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám megállapítása során figyelembe venni.

A rehabilitációs hozzájárulási kötelezettség meghatározása során tehát alapsegédlet a KSH említett útmutatója.

Ugyanakkor fontos felhívni a figyelmet arra tényre, hogy a kötelezettség a 23. paragrafus (1) bekezdése értelmében a munkaadót terheli. A jogszabály alkalmazásában pedig munkaadónak (az 1. § (2) bekezdés 7. pontja alapján) a foglalkoztatásiról szóló 1991. évi IV. törvény 58. paragrafus (5) bekezdésének c) pontja szerinti munkaadó minősül.

Az említett jogszabályi hely szerint munkaadó az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, valamint természetes személy, aki munkavállalót foglalkoztat. Munkavállalónak pedig a munkaviszonyban foglalkoztatott személy tekintendő.

Ebből következően a rehabilitációs hozzájárulás vonatkozásában csak a munkaviszonyban álló személyekkel kell/lehet számolni. Így például a társas vállalkozókat, megbízási jogviszonyban munkát végzőket nem kell számba venni.

Ugyanakkor az e körbe tartozók közül nem kell figyelembe venni a szakképzési munkaszerződéssel alkalmazott tanulói jogviszonyban álló tanulót.

A megváltozott munkaképességű munkavállalók számának meghatározása során azt a munkavállalót lehet száma venni,

1. a) akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
2. b) akinél legalább 40 százalékos egészségkárosodás állapítható meg, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
3. c) akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
4. d) aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül,

és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri.

Amennyiben az érintett személy a fenti körbe tartozik, nyugdíjas munkavállalóként is figyelembe vehető.

Forrás: adózóna