Megszüntethető-e a munkaviszony a keresőképtelenség tartama alatt? A keresőképtelenség visszamenőleges igazolásával elodázható-e a munkaviszony megszüntetése? Mi történik, ha a munkaadó átadja a felmondást, a dolgozó pedig egy-két nappal korábbi dátummal igazolja keresőképtelenségét? Ekkor valóban csak a keresőképtelenséget követően kezdődik a felmondási idő? Írásunkból megtudhatja.

A táppénzkiadásokat talán a leginkább korlátozó szabály, hogy táppénzre csak az jogosult, aki a biztosítás tartama alatt válik keresőképtelenné, illetve táppénz csak a biztosítási jogviszony fennállásának ideje alatt jár [a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 43. § (1) bekezdése, illetve 46. § (1) bekezdés a) pontja].

Az említett előírások tehát – a baleseti táppénz kivételével, amelyre kedvezőbb szabályok vonatkoznak – kizárják az ún. passzív táppénz lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszűnését követően nem „menekülhet” táppénzre, illetve, ha ezt megelőzően keresőképtelen állományba került, akkor a jogviszonya végével a táppénzjogosultsága is megszűnik.

De megszüntethető-e a munkaviszony a keresőképtelenség tartama alatt? A keresőképtelenség ténye mindössze egyetlen vonatkozásban köti a munkaadót, illetve védi a munkavállalót. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 68. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a keresőképtelenség megszűnését követően, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő 1 év elteltével kezdődik.

Tehát a munkáltató a keresőképtelen beteg dolgozójának is felmondhat, de a keresőképtelenség ideje akár 1 évvel is kitolhatja a felmondási idő kezdetét. Ugyanakkor, ha a dolgozó a felmondás közlését követően válik keresőképtelenné, a felmondási ideje alatt lehet betegszabadságon, részesülhet táppénzben, de a munkaviszonya megszűnésével véget ér táppénzjogosultsága is.

Forrás: Adózóna