A számviteli törvény 2013. január 1-jétől teszi lehetővé egyes vállalkozások számára, hogy mikrogazdálkodói beszámolót készíthessenek a 398/2012. számú kormányrendelet előírásai szerint.

A mikrogazdálkodói beszámoló választásának feltétele, hogy a vállalkozás ne legyen könyvvizsgálatra kötelezett, és két egymást követő üzleti évben az alábbi három mutató közül legalább kettő esetében ne érje el a határértékeket. Idén január 1-jéig a foglalkoztatottak átlagos létszámára vonatkozó 10 fős korlát mellett a nettó árbevételnél 200 millió forint, a mérlegfőösszegnél 100 millió forint felső határt határozott meg a törvény.

2024. január 1-jétől a nettó árbevételre vonatkozó határérték 300 millió forintra, a mérlegfőösszegre vonatkozó határérték pedig 150 millió forintra nőtt. Mivel átmeneti szabály nem kapcsolódik ezen határérték-emelkedésekhez, így ezen összeghatárokat először a 2024-es üzleti év szempontjából kell vizsgálni, s a megelőző kettő üzleti év adatait kell figyelembe venni.

Ha a vállalkozó nem rendelkezik két teljes naptári évnek megfelelő üzleti évvel, akkor az adatokkal évesítve kell kalkulálni. Ha a vállalkozás jogelőd nélkül újonnan alakult, akkor a várható adatok alapján lehet a mikrogazdálkodói beszámoló készítése mellett dönteni. Mikrogazdálkodói beszámolót tehát már az első üzleti évre is készíthet egy vállalkozás.

A mikrogazdálkodói beszámoló készítésének választását nem kell bejelenteni, de a vállalkozás ügyvezetője az említett kormányrendelet 14. §-ának (4) bekezdése alapján köteles írásban nyilatkozatni a választás tényéről, legkésőbb az adott üzleti év első napján. Ezen nyilatkozatot a bizonylatok megőrzési határidejéig kell a vállalkozásnak nyilvántartani.

Fontos tudni, hogy ha egy vállalkozás az adott üzleti évre jogszerűen választotta a mikrogazdálkodói beszámoló készítését, akkor a következő két üzleti évben nem térhet el ettől, vagyis összesen legalább három üzleti évben köteles mikrogazdálkodói beszámolót készíteni. Nem alkalmazható viszont ez a szabály akkor, ha a vállalkozás két egymást követő üzleti évben a fenti mutatószámokat illetően nem felel meg a választás feltételeinek. Ez esetben a második évet követő üzleti évre már nem készíthető mikrogazdálkodói beszámoló.

Eszközök és források elszámolása, értékelése

A mikrogazdálkodói beszámoló készítésének választása azt eredményezi, hogy a vállalkozó bizonyos pontokon eltér a számviteli törvény eszközök és források elszámolására, értékelésére vonatkozó szabályaitól. A legfontosabb különbségek a mérleg tagolásának megfelelően mutatjuk be.

Immateriális javak és tárgyi eszközök vonatkozásában mindenekelőtt az értékcsökkenés elszámolásában mutatkozik különbség.

A mikrogazdálkodói beszámolót készítő vállalkozás köteles minden tárgyi eszköz esetén lineáris, időarányos módszerrel meghatározott amortizációval számolni. Amortizációs kulcsként kizárólag a társaságiadó-törvény 2. számú mellékletében található kulcsokat alkalmazhatók.  Mindez azt jelenti, hogy az értékcsökkenés elszámolásánál a hasznos élettartam és a maradványérték meghatározására nincs szükség, utóbbival nem lehet számolni.

A társaságiadó-törvény bizonyos tárgyi eszközök esetén lehetővé teszi, hogy többféle kulccsal is elszámolható legyen az értékcsökkenés, és e tekintetben a vállalkozót megilleti a szabad választás joga. A mikrogazdálkodói beszámolót készítő tehát a számviteli értékcsökkenés elszámolásakor élhet ezen választási jogával.

Ennek megfelelően például egy számítástechnikai eszköznél alkalmazható a 33 százalékos amortizációs kulcs vagy akár az 50 százalékos amortizációs kulcs is az értékcsökkenés számviteli elszámolásakor. Újonnan vásárolt műszaki vagy irodai berendezés esetén pedig választható a 14,5 vagy az 50 százalékos mértékű amortizációs kulcs is az értékcsökkenés elszámolásakor, függetlenül a tényleges várható használati időtől. A fenti kulcsoktól eltérni nem lehet.

A kormányrendelet 14. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor kötelezően előírja, hogy a mikrogazdálkodói beszámolóval érintett időszakot megelőzően beszerzett tárgyi eszközök és immateriális javak esetén a már megkezdett számviteli törvény szerinti értékcsökkenést kell folytatni. Vagyis ezen eszközöknél, ha az üzembe helyezéskor számoltak maradványértékkel, akkor azt a maradványértéket a mikrogazdálkodói időszakban is figyelembe kell venni az amortizáció elszámolásakor.

Immateriális javaknál és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogoknál a mikrogazdálkodó hároméves használati idővel számol, kivéve, ha a szerződésből kétséget kizáróan megállapítható ettől eltérő használati idő, mert akkor a szerződés szerinti használati időt kell az értékcsökkenés alapjául venni.

A mikrogazdálkodó terven felüli értékcsökkenést köteles elszámolni akkor, ha a tárgyi eszköz, immateriális jószág mérlegkészítéskori piaci értéke tartósan és legalább 30 százalékkal alacsonyabb, mint azok könyv szerinti értéke. Ha ez az állapot már nem áll fenn, akkor a korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenést vissza kell írni. Nem kötelező élni a visszaírással, ha a mérlegkészítéskori piaci érték kevesebb mint 30 százalékkal haladja meg a könyv szerinti értéket.

Látható tehát, hogy a kormányrendelet értelmében a mikrogazdálkodó a 30 százalékos értékkülönbözetet mindenképpen „jelentős” eltérésnek kell, hogy kezelje, de a kormányrendelet szövege alapján elvileg nem tiltott ennél kisebb értékkülönbözetnél is terven felüli értékcsökkenést elszámolni. Mivel azonban a mikrogazdálkodó számviteli politikát nem készít, így álláspontom szerint a gyakorlatban a kormányrendeletben szereplő 30 százalékos értékkülönbözetet kell esetükben irányadónak tekinteni.

Ugyanakkor a kormányrendelet 13. §-ának a) pontja rögzíti, hogy mikrogazdálkodói beszámolót készítő betéti társaságnak, közkereseti társaságnak és egyéni cégnek nem kötelező alkalmaznia a terven felüli értékcsökkenést, ha a tárgyi eszköz vagy az immateriális jószág mérlegkészítés időpontjában ismert piaci értéke legalább 30 százalékkal alacsonyabb lenne a könyv szerinti értéknél.

Ezen cégformába tartozó vállalkozóknak a terven felüli értékcsökkenést csak akkor kötelező alkalmazniuk, ha a tárgyi eszköz vagy immateriális jószág mérlegkészítéskori piaci értéke káresemény miatt alacsonyabb legalább 30 százalékkal a könyv szerinti értékénél.

Természetesen valamennyi mikrogazdálkodónak alkalmaznia kell a terven felüli értékcsökkenés elszámolására vonatkozó általános számviteli szabályokat is. Így, ha az eszköz feleslegessé válik vagy megsemmisült, akkor a terven felüli értékcsökkenés elszámolása esetükben is magától értetődően kötelező.

Mikrogazdálkodó az értékhelyesbítés lehetőségével nem élhet, vagyis a tárgyi eszközeit, szellemi termékeit, vagyoni értékű jogait és a tartós tulajdoni részesedést megtestesítő befektetéseit nem értékelheti fel piaci értékre. Ezt a szabályt a mikrogazdálkodói időszakot megelőzően vásárolt eszközökre is érvényesíteni kell, vagyis amikor a vállalkozás áttér a mikrogazdálkodói beszámolóra, akkor az értékhelyesbítéseket köteles megszüntetni.

Mikrogazdálkodói beszámolóban alapítás-átszervezés aktivált értéke, valamint kísérleti fejlesztés aktivált értéke, s az ennek megfelelő lekötött tartalék nem szerepelhet. Üzleti, cégérték ugyancsak nem mutatható ki.

Készletek

A készletek évközi elszámolása mikrogazdálkodónál az általános számviteli elveket követi. A kormányrendelet csupán annyit rögzít, hogy ha a mikrogazdálkodó a vásárolt készletekről nem vezet folyamatos értékbeni nyilvántartást, akkor az utolsó beszerzési ár alapján kell a mérlegértéket meghatározni. Ha pedig a saját termelésű készletekről sem vezet folyamatos értékbeni nyilvántartást a vállalkozó, akkor azok mérlegértékét a még várhatóan felmerülő költségekkel és a várható haszonnal csökkentett eladási ár alapulvételével kell meghatározni.

Ha viszont a mikrogazdálkodó folyamatos értékbeni nyilvántartást vezet a készleteiről, akkor azok nyilvántartásával, értékelésével kapcsolatban készletnyilvántartási szabályzatot kell készítenie.

A kormányrendelet 10. §-ának (2) bekezdése értelmében kötelező az értékvesztés elszámolása a készletek esetén ha azok mérlegkészítéskori piaci értéke legalább 30 százalékkal alacsonyabb, mint a könyv szerinti értékük. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni az értékpapíroknál és a befektetett pénzügyi eszközöknél is.

A betéti társaság, közkereseti társaság és egyéni cég dönthet úgy is, hogy egyáltalán nem alkalmazza az értékvesztés szabályait a fenti eszközcsoportokra.

Követelések

A kormányrendelet 5. §-ának (5) bekezdése lehetővé teszi a mikrogazdálkodók számára, hogy minden 100 ezer forintot meg nem haladó követelésüket, melyeknél a fizetési késedelem eléri a 180 napot, behajthatatlan követelésnek minősítsenek. A 180 napi késedelemnek a mérlegkészítés időpontjában kell fennállnia.

Az így elszámolt egyéb ráfordítás a társasági adózásban nevesítetten nem módosítja az adóalapot, azaz nem növeli a társasági adó alapját.

A követelések értékvesztésére a kormányrendelet speciális szabályokat ír elő. Ezek szerint a mikrogazdálkodó mindenképpen köteles értékvesztést elszámolni a 100 ezer forintot meghaladó összegű követelésre, valamint a 100 ezer forintot meg nem haladó összegű követelésre is, ha azt nem minősítette behajthatatlan követelésnek, az alábbi módon:

– ha a mérlegkészítés időpontjában a fizetési késedelem meghaladja a 180 napot , akkor a követelés bekerülési értékének 30 százalékát

– ha a mérlegkészítés időpontjában a fizetési késedelem meghaladja a 270 napot, akkor a követelés bekerülési értékének 50 százalékát

– ha a mérlegkészítés időpontjában a fizetési késedelem meghaladja a 365 napot, akkor a követelés bekerülési értékének 100 százalékát

köteles értékvesztésként elszámolni.

Látható tehát, hogy a mikrogazdálkodó alapvetően nem az adós minősítése alapján határozza meg a követelések megtérülésének valószínűségét. Előfordulhat olyan eset, hogy ugyanazon adóssal szembeni különféle kötelezettségeire eltérő értékvesztést számol el a mikrogazdálkodó. Az így elszámolt értékvesztést a társaságiadó-törvény 8. § (1) bekezdésének gy) pontja alapján adóalap-növelő tételként kell figyelembe venni.

Forrás: adózóna