Biztos, hogy a kedves olvasó is élte már meg azt az érzést, amit akkor érzünk, amikor benne vagyunk egy adott helyzetben, jól megszoktuk, ismerjük annak minden részletét, apró fogaskerekét és csak később jövünk rá, hogy azt lehetne másképp is csinálni, sokkal egyszerűbben, felhasználó-barátabban. Az elmúlt hónapokban volt szerencsém egy kicsit mélyebben tanulmányozni az Egyesült Királyság és Írország közvetett adózási rendszerét, az ennek kapcsán szerzett tapasztalataimat gondoltam megosztani az erre nyitott olvasóknak. Ettől még senki nem lesz szakértő (én sem lettem az), de a látókörét bárkinek tágíthatja.

Az első megdöbbentő különbség, hogy amíg Magyarországon a bevallásnak potenciálisan 108 sora van, pótlapokkal, egyéb kitöltendő mellékletekkel, addig az Egyesült Királyság áfa bevallása potenciálisan 9 sor, és minden sor egyetlen adatot kér, nincs az, hogy adott soron belül nettó és áfa, hanem vagy nettó vagy áfa összeget kér. Az első sor az értékesítések utáni áfa összeget kéri, lehet ez belföldi áfa, vagy olyan ügylet, amelyben a cégünk válik az adófizetésre kötelezetté.
Második sor a Közösségen belüli ügyletek után fizetendő áfa megadására szolgál, ezzel meg is van a fizetendő áfa összegünk, a bevallás újabb egy sorában kéri a levonható adónkat, kapcsolódjon az akár belföldi, Uniós vagy harmadik országos ügylethez. Ezzel már meg is van az 5. sorban, hogy befizetők, vagy visszaigénylők leszünk. A maradék négy sor kerekített, nettó összegeket kér az értékesítéseink, beszerzéseink nettó összegére vonatkozóan, valamint a Közösségen belüli termékbeszerzéseink és értékesítéseink nettó összegére vonatkozóan.

A bevallás beadására adózónak a bevallás gyakoriságától függően adott időszakot követően egy teljes hónap áll rendelkezésre. Van viszont egy nagyon különleges szabály, amihez hasonlóval máshoz nem találkoztam eddig, e szerint, ha adózó vállalja, hogy a fizetendő adóját ne ő utalja el, hanem az adóhatóság leemelhesse a cég bankszámlájáról, akkor a bevallás beadására a rendszer további hét napot enged, azaz például egy júniusi bevallás végső esetben augusztus hetedikén is, büntetés nélkül beadható.

A kialakított rendszer rugalmasságának egyik legjobb példája, hogy ha adózó egy olyan helyzetbe kerül, amelyben már előre látja, hogy nem fog tudni helyes áfa-bevallást beadni az előírt határidőre, akkor kérheti a brit adóhatóságtól, hogy becsült adatok alapján adhasson bevallást, becsült adatok alapján utalhasson és amikor a rendkívüli helyzet megoldódik, beadja a bevallását, azzal egy időben elutalja a különbözetet, akkor az adóhatóság nem fogja késedelmes bevallás miatt büntetni. Persze nem lehet folyamatosan rendkívüli helyzetre hivatkozni, de ha egyszer, egyszer megtörténik, akkor ezt lehet tiszta és rendezett módon intézni.

A rugalmasság a hibák javításának módjában is tetten érhető, két módszer áll az ügyfelek rendelkezésére a hibák javítására, ha a hiba 10.000 font (!) alatt van, és figyelmetlenség volt az oka, akkor elég a következő bevallásban kiigazítani az adatokat, ha 10.000 font felett van és egyéb – jelen cikk keretében nem részletezendő – körülmények is fennállnak, akkor kell „igazi” önellenőrzést beadni, ami lehet, akár egy írásos postai levél, vagy hivatalos formanyomtatvány, ebben kell pontosan feltárni a hiba okát, annak hatásait.

Az Egyesült Királyságban is alapvetően elektronikusan történik a bevallások beadása, de például az összesítő jelentést lehet papír alapon is beadni, annak aki nem kérte az elektronikus beadást, viszont ebben az esetben a bevallást folyó hót követő 14.-éig kell beadni.

Általános szabály, hogy ha egy határidő hétvégére esik, akkor a következő munkanapon beadott bevallás késői beadásnak minősül, és büntetésre számíthat, aki nem gondoskodott az időbeli beadásról.

Egy mondat az összesítő jelentésről, a brit adóalanyoknak, legyen akár letelepedettek, vagy egyszerűen csak regisztráltak, csak az értékesítéseik (termék, vagy szolgáltatás) után adnak jelentést, a beszerzéseik után nem. Ha pedig valaki ezt a bevallást rontaná el, akkor elég csak email-t (!) írni az adóhatóságnak, amelyben kéri a korábbi bevallást törlését, majd ezt követően a helyes bevallást újra feltölteni az adóhatóság rendszerébe.

Mint olyan ember számára, aki pályája elején tíz évet dolgozott az adóhatóság áfa ellenőrzési területén, különösen érdekes volt egy valódi brit áfa ellenőrzés végigkísérése, amely ráadásul megállapítással zárult. Képzeljen el a kedves olvasó egy olyan ellenőrzést, amelyben soha nem találkozik a folyamatosan változó ellenőrrel, csak emailben kapja a folyamatos visszajelzéseket a rendelkezésre bocsátott dokumentumokkal kapcsolatban, és emailben küldheti az analitikát, számlát, szerződést, teljesítési igazolást, fuvarokmányt. Emailben kérheti, hogy további hetekkel (!) tolhassa ki a határidőt, amikorra a kért iratokat rendelkezésre tudja bocsájtani, és ezt a brit adóhatóság kétszer is engedi.

Végül az adóhatóság attitűdjét a cégek irányába nagyon jól leírja, hogy az ellenőrzés végül azzal zárult, hogy két számla levonhatóságát elutasította, mivel adott beszerezések nem az Egyesült Királyságban történtek, hanem Németországban és Belgiumban. Ennek következtében a cégnél kb. 100 millió forintos jogosulatlan visszaigénylést tárt fel az adóhatóság, és a két (!) oldalas jegyzőkönyvben felkérte a céget: adja elő milyen körülményeket javasol, hogy az adóhatóság a javára értékeljen, a végső döntéskor a büntetés mértékét illetően, illetve kéri hogy adózó maga nézze végig a könyveit négy évre visszamenőleg, hogy máskor nem fordulhatott-e elő hasonló hiba.

Remélem a kedves olvasónak érdekes volt olvasni, hogyan működik az adóztatás egy olyan országban, amely jelen pillanatban még az Unió tagjaként, annak költségvetésének nettó befizetője.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.