Az áfatörvény csak a kártérítésről mondja ki, hogy nem ellenérték, és így nem áfaköteles. Arról viszont hallgat, hogy minek kell minősíteni a kártalanítást. Az adóhatóság álláspontja sokszor attól függ, hogy az ügylet melyik oldalán áll az adóalany.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) rendelkezése szerint (6. § (1) bekezdés) „Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.” 

Az ellenérték fogalmát a jogszabály az alábbi módon fogalmazza meg: „259. § E törvény alkalmazásában […] 6. ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést”.

Az áfatörvény nem határozza meg sem a kártérítés, sem a kártalanítás fogalmát, de azt fontos észrevennünk, hogy a jogszabály csak a kártérítésre tartalmaz utalást, a kártalanítás semmilyen formában nem jelenik meg benne. A törvény az ellenérték fogalmának rögzítésénél azt emeli ki, hogy a kártérítés nem lehet ellenérték. Szakmai véleményünk szerint egyébként ez szükségtelen kiemelés, hiszen a kártérítés természeténél fogva nem lehet ellenérték, nem egy adott tevékenységért, szolgáltatásért fizetett összeg, hanem egy jogellenesen okozott kár megtérítése. A problémát inkább abban látjuk, hogy mivel a jogszabály kiemelte a kártérítést, azzal azt a jogértelmezést sugallta, hogy a nem kártérítésként fizetett összeg (közvélekedés szerint: kártalanítás) áfaköteles ellenérték lenne, mert ha nem lenne ellenérték, akkor nyilvánvalóan a kártérítés mellett szerepelne az ellenérték fogalmának ismertetésénél. Ha pedig a jogalkotó törölné a kártérítésre való utalást az ellenérték fogalmából, úgy az lenne a jogalkalmazók első reakciója, hogy már a kártérítésre is áfát kellene fizetni.

Forrás: Adózóna