A helyi iparűzési adó (hipa) alapja a nettó árbevétel, amely alapesetben csökkenthető az eladott áruk beszerzési értékével (elábé), a közvetített szolgáltatások értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel, valamint az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével.

Anyagköltség

Az anyagköltség fő szabály szerint korlátozások nélkül elszámolható csökkentő tételként, ugyanakkor fontos figyelni arra, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény a saját vállalkozásban végzett beruházáshoz felhasznált anyagok bekerülési értékét nem engedi anyagköltségként levonni a nettó árbevételből, így amennyiben az adózó végzett saját rezsis beruházást 2023-ban, az anyagköltség értékét csökkentenie kell azok értékével.

Közvetített szolgáltatások és alvállalkozói teljesítések

A közvetített szolgáltatások értékének, valamint az alvállalkozói teljesítések értékének levonása a helyiadó-ellenőrzések során kiemelt vizsgálati terület. Gyakran felmerülő hiba ugyanis, hogy az adózók rosszul minősítik a vonatkozó tranzakcióikat, valamint sok esetben nem tudnak maradéktalanul megfelelni a helyiadótörvény által, a közvetített szolgáltatások és alvállalkozói teljesítések elszámolásához támasztott szigorú tartalmi és formai követelményeknek.

Fontos kiemelni, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény közvetített szolgáltatások fogalmához képest a helyiadótörvény szerinti fogalom szigorúbb feltételeket támaszt a közvetített szolgáltatásként való minősítéshez, továbbá az alvállalkozói teljesítések fogalmát nem határozza meg. Így a közvetített szolgáltatások, valamint az igénybevett szolgáltatások között elszámolt vonatkozó tételeket mindig egyedileg szükséges értékelni, számviteli besorolásuk ugyanis nem feltétlenül egyezik meg a hipaminősítésükkel.

A közvetített szolgáltatások és az alvállalkozói teljesítések értékének a helyiadótörvény szerinti fogalma között alapvető különbség, hogy míg az alvállalkozói teljesítések beépülnek az adózó megrendelővel szembeni saját teljesítésébe, és kapcsolódik hozzá egy eredménykötelem (például építőipari generálkivitelező esetén az egyes részfeladatok elvégzésére igénybevett munkák), addig közvetített szolgáltatásokat részben vagy egészben, de változatlan formában értékesítik tovább, és azok nem épülnek be az adózó saját teljesítményébe (például egy igénybevett tanácsadási szolgáltatás továbbszámlázása).

A közvetített szolgáltatások esetén fontos formai feltétel, hogy a szerződést írásba kell foglalni, valamint annak tartalmaznia kell a közvetítés lehetőségét, a vonatkozó számlából pedig a közvetítés tényének egyértelműen megállapíthatónak kell lennie. Az alvállalkozói teljesítések esetében az adózóknak a megrendelőjükkel és az alvállalkozóval is a Polgári törvénykönyv (Ptk.) szerinti vállalkozási szerződésben kell állniuk.

Az alvállalkozói teljesítések és közvetített szolgáltatások értékének megfelelő elkülönítése a tekintetben is fontos feladat, hogy míg az alvállalkozói teljesítések értékének összege összeghatár korlátozás nélkül levonható a helyi iparűzési adóalap számításakor, addig a közvetített szolgáltatások értéke az elábéval együtt levonási korlátozás alá esik (az adott sávba eső árbevétel meghatározott százaléka és a sávba eső elábé és közvetített szolgáltatás értékétől függően).

Elábé és a közvetített szolgáltatások levonásának korlátozása

Az elábé és a közvetített szolgáltatások értékének elszámolása során – a fentiekben részletezetteken túl – arra is fontos figyelni, hogy azokra a nettó árbevétel összegétől függően, sávos levonási korlátozás vonatkozik. A gyakorlatban jellemző hiba, hogy az adózók nem megfelelően állapítják meg a sávba eső elábé és a közvetített szolgáltatások értékét, például 20 milliárdot meghaladó összeg esetén az 500 millió forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó sávba a sáv felső határát, tehát 20 milliárd forintot vesznek figyelembe, helytelenül.

A számviteli törvény szerinti exportértékesítés nettó árbevételéhez kapcsolódó elábé és a közvetített szolgáltatások értéke teljes mértékben levonható a nettó árbevétel összegéből, ehhez azonban az adózóknak számviteli nyilvántartásaikban képesnek kell lenniük azok belföldi értékesítéshez és exportértékesítéshez kapcsolódó elkülönítésére, amely tapasztalatok szerint nem mindig valósul meg.

Transzferárszabályok alkalmazása

A transzferárszabályok érvényesek az iparűzésiadó-kötelezettség meghatározása során is, így a kapcsolt vállalkozással kötött ügyletből származó nettó árbevételt vagy nettó árbevétel-csökkentő költséget, ráfordítást a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény szerinti szokásos piaci ár alapulvételével kell megállapítani.

Ugyanakkor a nettó árbevétel csökkentéseként vagy nettó árbevételt csökkentő költség, ráfordítás összegét növelő transzferár-korrekció esetén csak akkor számolható el a korrekció összege, ha az adózó rendelkezik kapcsolt vállalkozása nyilatkozatával, amely alapján ugyanazon ügyletre azonos összeggel növelte az iparűzésiadó-alapját, vagy ha nem alanya az iparűzési adónak, vagy az ügyletből származó korrekció nem érinti az iparűzésiadó-alapját (például igénybevett szolgáltatásként számolja el), akkor arról, hogy a társasági adó megállapítása során figyelembe vette azt.

Összefoglalásul elmondható, hogy az iparűzésiadó-alap megállapítása során több szabályra kell figyelemmel lenni, az adózó tevékenységétől függően az iparűzési adó alapjának meghatározása összetett feladat is lehet, főként abban az esetben, ha alvállalkozói teljesítések és közvetített szolgáltatás igénybevételére is sor kerül. Erre tekintettel az iparűzésiadó-kalkuláció áttekintésére, a közvetített szolgáltatások, alvállalkozói teljesítések szerződéses hátterének minősítésére érdemes adózási szakember segítségét igénybe venni.