Csapatépítő tréning: már az elnevezésében is van valami rejtélyes. A kifejezés hallatán nem tudjuk eldönteni, hogy az esemény tréning, azaz oktatásra, vagy inkább a szórakoztató programra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni az adókötelezettség meghatározásakor.

Csapatépítő tréningnél olyan programra gondolhatunk, amelynek célja a munkavállalók lojalitásának növelése, az egymás iránti bizalom megteremtése, a kommunikációs képesség fejlesztése, a csapatmunka elősegítése, a hatékony időgazdálkodás kialakítása, a stressz csökkentése stb. Ezek a szakmai kompetenciáik fejlesztésére irányuló „soft skill” tréningek vitathatatlanul a munkavégzéshez szükségesek, de vajon mikor lehet ezeket a kiadásokat adómentesen elszámolni és mitől válik egy tréning adóköteles jövedelemmé?

A csapatépítéssel összefüggésben felmerülő juttatások, külön nevesítve nem találhatók meg az szja-törvényben. Az egyes kiadások utáni adókötelezettséget csak az esemény részleteinek ismeretében lehet meghatározni.

Az adókötelezettség megítélése kedvező, ha a rendezvényen valós munkavégzés folyik, azaz a munkavállalók olyan oktatásban részesülnek, melyet a tevékenység végzése során kell alkalmazniuk. Ezt a rendezvényt úgy képzelem el, hogy a társaság székhelyén a dolgozók csoportos foglalkozáson vesznek részt, 9–16 óra között. Az oktatást egy külső cég tartja, de a cateringet a társaság svédasztalos kínálatként biztosítja. Ilyen esetben a tréninget tartó cég számlája, mivel az a nem iskolarendszerű képzés fogalmának megfelel, az szja-törvény 4. § (2a) bekezdése értelmében nem minősül bevételnek. A tréninget a munkaadó rendeli meg, a számla a munkáltató nevére szól, így ez a kiadás nem von maga után adófizetést. A kávé, üdítő, pogácsa, sütemény, svédasztalos ebéd – mivel az egy főre jutó érték nem állapítható meg – egyes meghatározott juttatásként adózik.

Nem változtat ezen a megítélésen, ha a tréningre egy külső helyszínen kerül sor. Például a csapat elvonul a hegyekbe egy csendes helyre, ahol a kollégák nem tudják megzavarni az oktatás menetét, mert kedvező esetben még térerő sincs.

Olyan esetben, amikor a tréningre külföldön kerül sor, már felvetődhet a kérdés: miért kell emiatt külföldre utazni? Persze ennek lehet megfelelő indoka, például az, hogy a konferencia szervezője egy külföldi cég. Elképzelhető az is, hogy több ország munkatársai együtt vesznek részt az oktatáson.

Mi történik, ha a külföldi helyszín kiválasztása nem igazán indokolható meg? Gondoljanak például egy tengerparti minden igényt kielégítő szállodakomplexumra, ahová a munkavállalók mellett még a képzést végző személy kiutaztatásáról is gondoskodnak!

Adózás szempontjából ugyan nincs jelentősége a helyszín kiválasztásának, ugyanakkor célszerű felkészülni a revizor kérdésére, hogy a külföldre utazás kizárólag üzleti útnak minősült-e, vagy inkább tekinthető szórakoztató programnak, esetleg jutalomútnak.

A különbség súlyos adóforintokban testesül meg. Az üzleti utazáshoz kapcsolódó utazás és szállás díja adómentesen elszámolható, míg amennyiben a szórakozásé a „főszerep” akkor az eseménnyel kapcsolatban felmerült valamennyi kiadás egyes meghatározott juttatásként adózik. Ez utóbbi esetben a kifizetőnek a költségként elszámolt kiadások számla szerinti értéke után, annak 1,18 százalékát adóalapul véve 15 százalék szja-t és 13 százalék szochót kell fizetni.

Hivatali, üzleti utazásról akkor beszélünk, amikor a munkavállaló a kifizető tevékenységével összefüggő feladatellátása érdekében utazik külföldre. Ilyen esetben a munkavállaló tulajdonképpen kiküldetésben végzi a munkáját. Fontos, hogy munkavégzés történik. Nem alkalmazható az üzleti utazáshoz kapcsolódó adómentes elszámolás abban az esetben, ha a dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme akár közvetve is megállapítható.

Nem egyértelmű a jogalkotó szándéka arra vonatkozóan, milyen szakmai program, szabadidőarány mellett minősülhet az utazás üzletinek.

A vélemény kialakítása előtt talán érdemes átgondolni, hogy az egyes meghatározott juttatásoknál miként fogalmaz a jogalkotó. Az szja-törvény 70. § (6) bekezdés b) pontja értelmében az egyidejűleg több magánszemély (ideértve az üzleti partnereket is) számára szervezett, ingyenes vagy kedvezményes rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben (ha a rendezvény, esemény a juttatás körülményeiből megítélhetően döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul) a kifizető által viselt költség egyes meghatározott juttatásnak minősül.

Ennél a paragrafusnál már egy kicsit közelebb kerülhetünk a megértéshez. Bár a döntő részben kifejezés még mindig nem határozza meg egzakt módon az arányt. Véleményem szerint, fontos, hogy több, mint 50 százalékos arányt képviseljen a szabadidős program. Visszatérve az üzleti utazás definíciójához, a munkavégzés érdekében szükséges utazásnál ez az 50 százalék már nem ilyen egyértelmű. Például, ha a munkavállaló egy 3 órás megbeszélésre utazik külföldre, mely után megnézi a várost és csak az esti géppel utazik haza, akkor senki nem vonja kétségbe, hogy az utazásra a tevékenység érdekében volt szükség.

Amikor a munkavállalók a csapatépítésiprogram-leírásából az állapítható meg, hogy a program délelőtt 10–12 óra között tréninggel kezdődik, majd ezt követi az ebéd, utána a tengerparton pihenés, majd röplabdaverseny, végül az esti program egy vacsorával egybekötött hajókirándulás, majd hétvégi szabadprogram, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az esemény nem tekinthető csapatépítő tréningnek, hanem a csapatépítés teljes költsége, utazással, szállással étkezéssel, szórakoztató programokkal együtt egyes meghatározott juttatásnak minősül. Feltételezhető, hogy a kétórás tréning valószínűleg csak azért került a programba, hogy a repülőjegy és a szálloda költsége után ne keletkezzen adófizetési kötelezettség. Lássuk be, ez a leginkább fájó kiadás, hiszen a költségek jelentős részét ez a két kiadás teszi ki! A példa szerinti esetben a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme megállapítható. Ennek következtében, ha a munkáltató nem fizette meg az adóterhet ezen kiadások után, akkor az adóhatóság adóhiányt és adóbírságot állapíthat meg.

Ennél is többe kerülhet a külföldi kirándulás költsége, ha a dolgozók kiváló teljesítményük elismeréseképpen részesülnek a juttatásban. Például a legjobban teljesítő, a tervezett árbevételt túlszárnyaló csapat részesül az utazásban. Ebben az esetben figyelembe kell venni az szja-törvény 1. § (10) bekezdését, mely az alapelvek között rögzíti, ha a magánszemélyt egy adott bevétel az általa vagy más személy által végzett önálló vagy nem önálló tevékenység ellenértékeként illeti meg – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – e bevétel adókötelezettségének megállapítására az adóalapba nem tartozó tételnek minősülő bevételre, a béren kívüli juttatásra, az egyes meghatározott juttatásra vonatkozó szabály nem alkalmazható. Ilyen esetben az utazás, szállás, szórakozás, vendéglátás egy főre jutó értéke munkaviszonyra tekintettel adott bevételnek minősül.

Persze minden ilyen eseménynek van csapatösszetartó ereje a közös élmények következtében, mely rövid távon valószínűleg még jobb teljesítményre ösztönzi a munkavállalókat. Azonban, ha adót szeretnénk spórolni, akkor válasszuk külön a tréninget és a csapatépítést, mert a kettő egyben esetleg adóköteles jövedelemnek minősülhet.

Forrás: adózóna