Jelen írásunkban az időintervallumra, valamint az adólevonási jog alapjára és a levonható adóösszegre vonatkozó rendelkezéseket foglaljuk össze.

Az áfa levonhatóságának ideje

Speciális az az időintervallum, amelynek keretében lehet érvényesíteni a levonási jogot. Egyrészről figyelembe kell venni, hogy mikori a végszámla, van-e módosító számla, növekszik-e vagy csökken az adóalap a módosító számla alapján, kell-e önellenőrzést végezni, vagy az elkésett számla a tényleges időszakhoz képest két éven belüli-e, mikor telik le az elévülési idő.

A legtisztább eset az, amikor az adóalany megkapja a számlát, befogadja azt, és meg is nyílik a levonási joga. Persze a megfelelő feltételek megléte esetén.

De persze előfordul, hogy utólag, késve érkezik meg egy számla. Ebben az esetben egy 2016 januárjától hatályos szabály lép életbe, mely szerint a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen adómegállapítási időszakban vagy ezt megelőzően, de legfeljebb ezen adómegállapítási időszakot magában foglaló naptári évet megelőző egy naptári éven belül keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével [áfatörvény 153/A paragrafus (1) bekezdés b) pont].

Ez a szabály azt jelenti, hogy az áfalevonási jog, ha az a megelőző időszakra vonatkozik, önellenőrzés nélkül, az aktuális időszakban érvényesíthető, feltéve, hogy nem telt el a „megelőző” időszaktól számítva két év. A két év a valóságban általában rövidebb időszakot jelent. Ha például az adóalanynak 2023. évben kellett volna egy számlát az áfabevallásban szerepeltetnie, de azt csak 2024-ben kapta meg, akkor a jogszabály szerint a 2023. és a 2024. év áll a rendelkezésére, hogy önellenőrzés nélkül korrigáljon. Ha az adóalany kicsúszik a kétéves határidőből, az adólevonási jog nem vész el, viszont azt már csak önellenőrzés keretében érvényesítheti.

Módosítás esetén a levonási jog nem vész el, azt az áfatörvény 153/C paragrafus (1) bekezdésének a) pontja alapján abban az adómegállapítási időszakban kell figyelembe venni (levonható adót növelő tételként), amikor a módosító számla rendelkezésre áll. Módosítás esetén – már volt korábban szó róla – nem lehet csak a módosító számla alapján gyakorolni a jogot. Noha a módosító számla teremti meg a jogot az utólagos levonható adó növelésére, de azt minden esetben az alapbizonylattal együttesen kell figyelembe venni.

Az elévülési idő több szempontból is fontos az áfatörvényben. Egyrészről, bármely variációja történjen meg a korábban taglalt eseteknek, az adólevonási jog az elévülési idő végével elenyészik. Az elévülési idő generális szabály, egyetlen helyen van az adózásban megemlítve, az pedig az adózás rendjéről szóló törvény 202. paragrafusa. Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, adatbejelentést, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, adatbejelentés, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. Természetesen az önellenőrzés erre speciálisan hat, ugyanis, ha az önellenőrzés keretében adókülönbözet keletkezik, akkor az az elévülést megszakítja.

Korábban már volt szó az adószám meglétéről, törléséről. Ha az adózónak kérelemre az adóhatóság az adószámát visszaállítja, akkor újra megnyílik az adólevonási jog, arra az időszakra is, amelyen nem volt érvényes adószáma, és ezen levonási jogot az elévülési időn belül gyakorolhatja.

Adólevonási jog alapja és összege

Az adólevonási jog maximum olyan mértékű lehet, amilyen a hozzá kapcsolódó előzetesen felszámított általános forgalmi adó összege. Ez azt jelenti, hogy annál többet visszaigényelni (adólevonási jogot gyakorolni) nem lehet, mint amennyit az adóalany megfizetett, vagy meg fog fizetni általános forgalmi adóként.

Az adólevonási jog gyakorlásával visszaigényelhető adó összege egyrészről függ az alkalmazandó áfakulcstól, a kialkudott nettó ártól, a piaci értéktől, a levonási hányadtól, az árfolyamtól.

Az alkalmazandó áfakulcsok rögzítettek. Természetesen 27, 18 és 5 százalékos áfakulcs után tud az adóalany adólevonási jogot érvényesíteni, amely összegben is látható. A 0 százalékos kulcs után is érvényesíthető a levonás, csak az összegben nem jelenik meg. Erre egyébként tételes felsorolás is található az áfatörvény 82. paragrafusában, valamint a 3. számú mellékletben.

Az ár esetében egyrészről figyelembe kell venni, hogy az ügylet független felek között történt-e vagy sem. Amennyiben igen, akkor nincs szükség kiigazításra, az áfatörvény vélelmezi, hogy a független felek között kialkudott ár a piaci ár. Azonban, ha az ügylet nem független felek között történt, akkor a piaci értékre kell korrigálni az adóalapot.

A piaci ár alkalmazása az ingyenes ügyletek esetén is megjelenik az áfatörvényben, ugyanis az adó alapját aszerint kell meghatározni. A piaci árat kell alkalmazni a levonási hányad alkalmazása során is, ha az ügyletek között található ingyenes ügylet, vagy nem független felek között történő ügyletről van szó.

Végezetül pedig, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, akkor jellemzően az ügylet teljesítésekor alkalmazott árfolyamot kell alkalmazni, és az úgy meghatározott fizetendő adóra érvényesíthető az adólevonási jog.

Forrás: adózóna