A NAV korábban évekig nem kifogásolta a hitel-tőke konverziós ügyleteket, és az adóhatósági vizsgálatok során is elfogadta az így lezajlott tőkeemeléseket, de az elmúlt két évben több jelentős fordulat következett be ezen a területen.

A cégjog 2006-tól teszi lehetővé, hogy – a tőke rendelkezésre bocsátása során – elismert követelés kerüljön apportálásra;  ez a lehetőség egyébként Európa más országaiban már korábban is elérhető volt.

Az ilyen ügyletek során, a tulajdonosnak joga van eldönteni, hogy tőkéből vagy kölcsönből finanszírozza a cégét. A tőkejuttatás általában a hosszú távon szükséges pénz rendelkezésre bocsátását, míg a kölcsön a rövid távon szükséges pénz biztosítását jelenti, de természetesen a tulajdonos nem tudhatja előre, hogyan alakul a cég finanszírozása, és a kezdeti hitel/tőke arányon nem kell-e később változtatni.

Amikor kiderül, hogy a hitel már nem ideiglenes finanszírozási eszköz, általában akkor kerül sor a hitel-tőke konverzióra, amely során a tulajdonos a hitelkövetelését apportként bocsátja a cég rendelkezésére, és az a tőkébe kerül.

Az ilyen ügyletek relatíve magas számát többek között az is indokolta, hogy ez volt az egyik módja a GT által előírt tőke-megfelelési szabályok teljesítésének is.

Hitelelengedésnek számít

A NAV korábban évekig nem kifogásolta a hitel-tőke konverziós ügyleteket, és az adóhatósági vizsgálatok során is elfogadta az így lezajlott tőkeemeléseket, de az elmúlt két évben több jelentős fordulat következett be ezen a területen. Az adóhivatal megközelítésének változását egy 2012. november 27-én kiadott NAV állásfoglalás fémjelezte, amely végelszámolások esetében kimondta, hogy a hitel-tőke konverziót a NAV hitelelengedésnek minősíti, ami társasági adókötelezettséget keletkeztet. (Ezt az állásfoglalást egyébként egy újabb, 2013. január 28-ai állásfoglalásban visszavonta a NAV és az ezt követő adóvizsgálatok során is ennek megfelelően járt el: még végelszámolások esetében is elfogadta a hitel-tőke konverziót.)

Az adóhatóság álláspontja tavaly év végére változott meg gyökeresen, amikortól több vizsgálat során is kifogást emelt a hitel-tőke konverziók ellen. Ezeket egyes esetekben – elsősorban végelszámolások során – ismét átminősítette az ilyen ügyleteket, ezúttal arra hivatkozva, hogy az ilyen típusú tranzakciókra kizárólag az elengedett követelések miatti adófizetési kötelezettség elkerülése ad okot.. Ez a kérdés pedig jelenleg is nyitott, hiszen az első ilyen ügyek még jogorvoslati szakaszban vannak.

Mi a megoldás?

Azoknak a cégeknek, akik a jövőben szeretnének változtatni a cég hitel-tőke finanszírozási arányán úgy, hogy csökkentik a kölcsönt és növelik a tőkét, érdemes megfontolni, hogy az egylépéses hitel-tőke konverzió helyett, először pénzzel emelnek tőkét, amelyet azután a kölcsön visszafizetésére használnak.

Ez ugyanazt eredményezi, mint a hitel-tőke konverzió, és persze ezzel a módszerrel sem kerül a társaságba új tőke, de ennek a megoldásnak egyértelműen alacsonyabb az adókockázata. Tény, hogy többlet bankköltséggel jár, de ez még mindig elenyésző, az esetleges kényszerű adófizetési kötelezettséghez és adóbírsághoz képest.

Forrás: Piac&Profit