Ezzel kell számolnia:

Bár az emberek többsége, ha jogosulttá válik a nyugellátásra, él is vele, nem kevesen vannak, akik inkább azt választják, hogy hosszabb-rövidebb ideig tovább dolgoznak anélkül, hogy nyugdíjuk megállapítását kérnék.

Ennek számos oka lehet, például az, hogy nem szeretnék egy napra sem megszüntetni a jogviszonyukat (ami a nyugdíjazás érdekében a munkavállalók vonatkozásában elengedhetetlen) vagy éppen a magasabb összegű ellátás reményében vállalják a „rádolgozást”.

Ezt a fogalmat általában nem minden nyugdíjra jogosult esetében alkalmazzuk, hiszen azok a hölgyek, akik még nem töltötték be a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, de már megszerezték a 40 év jogosultsági időt, nem tartoznak ebbe a körbe. Velük kapcsolatban a jogszabály a további munkavégzés esetére sem tartalmaz semmilyen külön előírást, azzal, hogy jogosultságukat bármikor érvényesíthetik. Akár hat hónapra visszamenőleg is, feltéve, hogy azon a napon, melytől a folyósítást kérik, nem álltak biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban.

Ugyanakkor semmilyen garancia nincs arra, hogy például a két év múlva megállapítandó nyugdíj összege – jóllehet a szolgálati időhöz kapcsolódó szorzó néhány százalékkal növekszik – magasabb lesz, mint a most megállapítatott (plusz az éves emelésekkel növelt) ellátás. Változhat a kereset, változhatnak a megállapítás szabályai is.

A korhatárt betöltött és a nyugdíj megállapítása nélkül továbbdolgozók esetében azonban a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) az esetleges veszteség elkerülését, illetve a várható nyugellátás „extra” növekedését a nyugdíjrögzítés, illetve a nyugdíjnövelés jogintézményével segíti.

Forrás: Adózóna