Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, pedig kötelező: ha egy vállalkozónak van alkalmazottja, akkor igénybe kell vennie a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásokat. Akkor is, ha ez egy családi kis cég, s éppen csak a házastársát jelentette be alkalmazottként. Nincs alsó határ, a törvény mindenkire kötelező.

A 90-es évek közepéig az üzemorvosi ellátás ugyanúgy az állami orvosi ellátás része volt, mint a körzeti orvosok és a kórházak rendszere. Az üzemorvosokat is az állam fizette. Egy 1995-ös rendelet változtatta meg ezt a rendszert.

A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás szervezéséről és működéséről, az alkalmazottak kategóriák szerinti besorolásáról a 89/1995 (VII. 14) sz. kormányrendelet intézkedik. Előírja, hogy a munkáltatók munkavállalóik számára kötelesek foglalkozás-egészségügyi ellátást biztosítani a jogszabályban leírtak szerint. A rendelet megszüntette az állami ellátást ezen a területen és arra kötelezte a munkáltatókat, hogy az üzemorvosi feladatokat a továbbiakban a maguk költségén lássák el. A munkáltatóknak azóta szerződniük kell üzemorvosokkal és fizetniük kell a vizsgálatok után.

A foglalkozás-egészségügyi, korábbi nevén üzemorvosi szolgáltatásról ma a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény rendelkezik. Ez teszi kötelezővé, hogy a munkáltatónak minden egyes alkalmazottja számára biztosítania kell ezt az orvosi ellátást. Ezt a munkáltató két módon teljesítheti: szerződik egy üzemorvossal, vagy saját orvosi szolgáltatást biztosít.

A jogszabály a dolgozókat a munkakör veszélyessége alapján 4 különböző kategóriába sorolja. A legkevésbé veszélyes a „D” egészségi osztály, ide oktatók, kulturális intézmények munkatársai, adminisztratív dolgozók kerülnek. A „C” osztályba a szolgáltatók és a könnyebb ipari munkát végzők kerülnek, a „B” és az „A” osztályba pedig már a komolyabb kockázattal rendelkező munkaköröket sorolták (ipar, építőipar stb.)

A munkáltatóval szerződő orvos első feladata, hogy a munkahelyeket felmérje és ezekbe a veszélyességi osztályokba besorolja. Ezt követően el kell végeznie a kategóriáknak megfelelő alkalmassági vizsgálatokat. Az új dolgozóknak is minden esetben át kell esniük ezen az orvosi alkalmassági vizsgálaton. A vizsgálat tartalmát a veszélyességi kategóriák szerint határozza meg a jogszabály. Minél veszélyesebb kategóriába esik egy munkakör, annál alaposabbak ezek a vizsgálatok, de a vizelet-, látás-, gerincvizsgálat, belgyógyászati vizsgálat, EKG minden kategóriához kell.

A szerződés alapján járó szolgáltatás nem csak az új belépő dolgozók alkalmassági vizsgálatára terjed ki. A foglalkozás-egészségügyi orvos teljesítheti mindazokat az egészségügyi kötelezettségeket, melyek a munkáltatót terhelik:
• munkaköri alkalmassági vizsgálatok
• a foglalkozási megbetegedések kivizsgálása
• tanácsadás az egyéni védőeszközökkel kapcsolatban
• időszakos orvosi vizsgálatok elvégzése
• a dolgozók egészségügyi nyilvántartásainak vezetése
• a megváltozott munkaképességű dolgozók alkalmazási feltételeinek a vizsgálata
• foglalkozás-egészségügy jelentések elkészítése
• közreműködik a munkahelyi veszélyforrások feltárásában
• közreműködik az elsősegélynyújtás megszervezésében
• részt vesz a munkavédelmi és egészségvédelmi munkahelyi szemléken.

A munkáltatónak ezt a kötelezettségét korábban a helyi ÁNTSZ ellenőrizte, majd 2008-tól ez is átkerült a Nemzeti Munkaügyi Hivatal hatáskörébe. Az ellenőrzéseket a munkavédelmi vizsgálatok részeként végzik. A munkáltató bármikor számíthat az egészségügyi szolgáltatásokat érintő kérdésre is. Vizsgálhatják, hogy rendelkezik-e a munkáltató érvényes szerződéssel az orvosi ellátásra, illetve hogy a dolgozók rendelkeznek-e egy évnél nem régebbi alkalmassági vizsgálati eredménnyel. Nem is kevés a kilátásba helyezett büntetés: 50-500 ezer forint közötti bírságra számíthat a munkáltató, ha elmulasztja fenti kötelezettségeit teljesíteni.