Milyen esetekben és hogyan kell alkalmazni a behajtási költségátalányt?

Több kérdés merül fel a behajtási költségátalánnyal kapcsolatban.

A Ptk. módosítása tartalmazza a 40 euró behajtási költség felszámításának lehetőségét. Részletes szabályok ezzel kapcsolatban nem jelentek meg. Van-e nyilvántartási kötelezettség? Milyen összeghatárnál kell/lehet alkalmazni? Kell-e róla számlát kibocsátani, és milyen áfával? Ha a behajtási költség nem hajtható be, mi a teendő?

A 2014/76 Adózási kérdés foglalkozik a témával!

A behajtási költségátalány az adós késedelembe esése napjától esedékes, külön erre vonatkozó fizetési felszólítás hiányában jár a hitelezőnek. Számlát nem kell róla kiállítani, áfa nem merül fel. Összege független attól, hogy mekkora a tartozás. Alacsonyabb költségátalányban nem lehet megállapodni, magasabban igen.

A jogosultnak a behajtási költségátalányt akkor kell egyéb bevételként elszámolni, ha azt a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezte a kötelezett [Szt. 77. § (2) bekezdés b) pont], és csak ekkor kell a jogosult könyveiben feltüntetni, követelésként nem kell kimutatni (legfeljebb a nullás számlaosztályban).

Ha nem hajtható be (de akár más esetben is), akkor az igényéről lemondhat, elengedheti, illetve a Ptk. 6:46. §-ában rögzített elszámolási sorrendet megváltoztathatja (ami tartalmilag szintén azzal a következménnyel járhat, hogy a költségátalány összegét elengedi). Ezt azonban nem teheti meg a szerződésben.

Tekintettel arra, hogy a jogosult csak a pénzügyileg rendezett behajtási költségátalányt tartja nyilván, a behajtási költségátalányról való lemondást nem kell könyvelnie (azaz az elengedéskor nem kell rendkívüli ráfordítást elszámolni).

Forrás: Adózóna