A készpénzes szerződések buktatója
Sokaknál felmerül, hogy köthetők-e külön szerződések az egymással összefüggő tevékenységekre készpénzzel történt fizetés esetén?
Az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) hivatkozott paragrafusa szerint a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében más, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés – általános forgalmi adó felszámítása esetén az általános forgalmi adóval növelt –ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 1,5 millió forint összegben teljesíthet készpénzszolgáltatást.
Ehhez kapcsolódik az Art. 38. § (3b) bekezdésében foglalt rendelkezést is, amely annak kíván akadályt állítani, hogy az adóalanyok a fenti korlát megkerülése érdekében az ügyleteiket több szerződésre bontsák. Ezen „gumiszabály” ugyanis lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy megvizsgálva az adózó által teljesített szerződéseket, megállapítsa, hogy azok – a felekre, tartalmukra, tárgyukra tekintettel – ténylegesen egy szerződésnek minősülnek. Amennyiben a fenti készpénzfizetési korlátot az ilyen módon “összevont” szerződések kapcsán megsérti az adóalany, úgy a NAV alkalmazza az Art. 172. § (20f) bekezdésében rögzített szankciót.
Eszerint, ha a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó a készpénzes fizetési korlátot figyelmen kívül hagyja, akkor a készpénzszolgáltatásnak az 1,5 millió forintot meghaladó része után 20 százalék mértékű mulasztási bírságot fizet. Ugyanezzel a szankcióval sújthatja az adóhatóság a szerződő partnert is, ha elfogadja a szabálytalan kifizetést.
Mindezek mellett ugyan az adózónak kedvezőbb, ha több szerződés születik, azonban számolni kell az Art. 38. § (3b) bekezdésében írt rendelkezésekkel.