Két hét múlva, szeptember 20-án (22-én) jön a reklámadó havi bevallásának első határideje! A reklámadó kötelezettség első körének lecsengését követően tehát újabb adóbevallási, adófizetési határidő közeleg.

Míg augusztus 20-ig a reklámközzétevőknek kellett a 2013-as tényadataik alapján megállapítani, hogy a reklámközzétételből származó nettó árbevételük és saját célú reklámköltésük neghaladta-e éves szinten az 500 millió forintot, addig most azoknak a vállalkozásoknak kell a szeptember 20-ai bevallási határidő előtt a reklámadó törvényt elővenniük, amelyek augusztus 15. és 31-e között reklám közzétételről szóló számlát fogadtak be.

Rögtön az elején érdemes tisztázni: a reklám közzétételét megrendelők adókötelezettsége nincs alárendelve a reklámközzétevők adókötelezettségének! Igaz ugyan, hogy akár a reklámadó törvényből, akár a társasági adó (tao) törvény reklámadóval összefüggő módosításának indokolásából le lehet vezetni, hogy a jogalkotó szándéka szerint az elsődlegesen adóztatni kívánt tevékenység a reklám közzététele, a reklámadó törvény mégsem csak másodlagos adókötelezettségként kezeli a reklám közzétételének megrendelését.

Így a megrendelők adókötelezettsége, noha egyfajta szankciós következménynek tűnhet, mégsem az. A reklámadó-törvény ugyanis egyenlőség jelet tesz a reklámadó-köteles tevékenységek (a reklám közzététele és annak megrendelése), illetve az adóalanyok között (közzétevő és megrendelő).

El kell dönteni ki a megrendelő

A törvény nem definiálja, hogy kit ért a reklám közzétételének megrendelője alatt. Ezért az első teendő annak meghatározása, kinek is kell egyáltalán az esetleges adókötelezettség fennállását vizsgálnia. Itt fontos megjegyezni, hogy a reklámadó törvény szerinti megrendelő nem azonos a törvény háttérszabályaként funkcionáló reklámtörvényben szereplő reklámozóval. A reklámadó törvény gyakorlati oldalról közelítve szűkebben határozza meg a megrendelőt, mert kizárólag azt a személyt érti alatta, aki a reklám közzétételét megrendelte. Az, akinek az érdekében végső soron a reklámközzététel történik, soha sem esik a reklámadó hatálya alá, amennyiben a megrendeléshez közvetítőt vesz igénybe. Az már más kérdés, hogy a reklámadó törvénnyel összefüggésben elfogadott társasági adótörvény változás már őt is a reklámadó törvény szerinti megrendelővel azonosan kezeli. Erre egy kicsit később még visszatérek.

A rendszerében mindenkinek azt kell megnézni, hogy az, akivel megrendelőként szerződéses kapcsolatban áll, reklámközzétevőnek minősül-e.

A törvény alkalmazásában reklámközzétevő:

• médiaszolgáltatásban Magyarországon letelepedettnek minősülő médiatartalom-szolgáltató,
• napi műsoridejének legalább felében magyar nyelvű médiatartalmat Magyarország területén elérhetővé tevő, nem Magyarországon letelepedett médiaszolgáltató,
• Magyarországon kiadott vagy Magyarországon terjesztett, túlnyomórészt magyar nyelvű sajtótermékben közzétett reklám esetén a sajtótermék kiadója,
• a szabadtéri reklámhordozót reklám céljára hasznosító személy, szervezet,
• reklámelhelyezésére szolgáló bármely járművet reklám céljára hasznosító személy, szervezet,
• a nyomtatott anyagot reklám céljára hasznosító személy, szervezet,
• az ingatlant reklám céljára hasznosító személy, szervezet,
• az interneten túlnyomórészt magyar nyelven reklámot közzétevő,
• az interneten túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon reklámot közzétevő.

A megrendelőnek a törvény augusztus 15-i hatálybalépését követően havi szinten azt kell megvizsgálnia, hogy

• áll-e közvetlen szerződéses kapcsolatban olyan személlyel, szervezettel, amelytől reklámközzétételt rendelt meg, vagy a szerződés szerint igénybe vett szolgáltatás tartalmában arra irányul-e?
• fogadott-e be olyan számlát, amely augusztus 15-ét követően kötött szerződés szerinti, illetve a törvény hatályba lépését követően leadott egyedi reklám megrendelés költségéről szól?
• rendelkezik-e a reklámközzétevő nyilatkozatával, amely szerint a reklámadó kötelezettség a reklámközzétevőjét terheli, aki az adófizetési és bevallási kötelezettségének eleget tesz?
• meghaladja-e havi szinten a 2,5 millió forintot az összesített, áfa összeget nem tartalmazó nettó reklámköltése?

Mik az egyes pontok gyakorlati teendői?

Ha nincs közvetlen szerződéses kapcsolat a reklám közzétevőjével, mert akár ügynökségen, akár kapcsolt vállalkozáson keresztül történik a megrendelés, a reklámadó szempontjából nincs további teendő. Azonban mindenképpen el kell kérni (elég másolatban is) a közreműködőtől a reklám közzétevőjének nyilatkozatát, hogy a társasági adóban ne kelljen az adóalapot megnövelni.

Az egyes adókötelezettségek meghatározásakor érdemes körültekintőnek lenni, mert például a reklámadó-törvény alkalmazásában nyomtatott anyagon értenünk kell minden olyan reklámhordozót, amelyre a reklámszöveg nyomtatási technikával kerül rá, illetőleg az ingatlanon közzé tett reklám alatt nemcsak az ingatlan kültéri homlokzatán, hanem az ingatlan belterének bármely felületén elhelyezett reklámot is érteni kell.

A megrendelőnek mindig az adott hónapban kézhez vett számlákat kell vizsgálnia. A törvény hatályba lépését követő első időszakban ugyanakkor érdemes tisztában lenni azzal, hogy csak a törvény hatályba lépését követően kötött szerződések esnek az adó hatálya alá. Így a visszamenőleges adóztatás tilalma miatt a korábban kötött szerződések számlái vonatkozásában nem kell a reklámadó kötelezettséget vizsgálni, függetlenül attól, hogy a megrendelő az erről szóló számlát csak augusztus 15-e után vette kézhez.

Reklámadó szempontjából annak sincs jelentősége, hogy mi a szerződéses teljesítés áfa szerinti teljesítési időpontja.

Habár a jogalkotó meghatározza, hogy a nyilatkozatot a számlán, számviteli bizonylaton vagy egyéb okiraton kell megtenni, mégis elmondható, hogy nyilatkozatnak nincs formai kötöttsége. A nyilatkozat számlán történő megtétele egyszerűsítheti a nyilatkoztatás rendjét, mert ebben az esetben a nyilatkozatnak nem kell feltétlen a cégjegyzésre jogosulttól származnia, hanem elég, ha azt a számlázási teendőkkel is megbízott könyvelő vezeti rá a számlára. Egyéb esetben a nyilatkozatot cégjegyzésre jogosultnak kell megtennie. Viszont láncmegrendelések esetén érdemes figyelni arra, hogy a társasági adó kockázat elkerülése miatt a mögöttünk álló megrendelőnek is szüksége van a nyilatkozatra. Mivel már nem biztos, hogy a számlát szívesen szeretnénk megmutatni, inkább lehet megoldás egy külön okiraton megtett nyilatkozat.

A nyilatkozat tartalmában kötött, attól tartalmilag nem lehet eltérni.A reklám-közzétevő nyilatkozatának az alábbi elemeket kell, hogy tartalmazza: az adókötelezettség őt terheli és az adóbevallási és adófizetési kötelezettségének eleget tesz, vagy az adóévben adófizetési kötelezettség nem terheli.

Az a nyilatkozat, amely tartalmában arról szól, hogy a szerződéses partner nem alanya az adónak, mert adóköteles tevékenységet nem folytat, nem felel meg a törvényi előírásnak, ezért a megrendelő törvényben szabályozott tartalmú nyilatkozat hiányában nem szabadul az adófizetési kötelezettsége alól.Ha a nyilatkozat az adott hónapot követő hónap 20. napjág, azaz a bevallási határidőig nem áll a megrendelő rendelkezésére, havi 2,5 millió forint feletti reklámköltés esetén adóbevallási és adómegfizetési kötelezettség terheli. A bevallási határidő után kézhez vett nyilatkozat birtokában viszont mindenki jogosult önellenőrizni.

Fontos, hogy a reklámközzétevő nyilatkozatának – ha azt nem a számlán teszi meg – a konkrét reklámközzététel beazonosításához kellően részletesnek kell lennie, az általános, konkrétumokat nem tartalmazó nyilatkozat nem biztos, hogy elegendő.

A megrendelőnek a havi szintű reklámköltségek számbavételekor csak azokat a reklámköltéseket kell figyelembe vennie, amelyeknél nem rendelkezik a reklámközzétevőjének nyilatkozatával. Ha a kézhez vett számlához van nyilatkozat, akkor az abban szereplő ellenértéket az összesítésnél figyelmen kívül kell hagyni.

A 2,5 millió forint meghatározásakor az áfá-val csökkentett nettó összeget kell nézni. Nem forintban kiállított devizás számlákra a törvény nem ad eligazítást. Ezért az adóalap meghatározásánál alkalmazhatónak látszik mind az áfa törvény, mind a számviteli törvény szerinti árfolyam meghatározás, sőt, mivel a törvény a megrendelői oldal adóztatási pontját a számla kézhezvételéhez köti, így a számviteli, illetve áfa előírásoktól eltérően szintén védhetőnek látszik a számla kézhezvétele napján érvényes árfolyam alkalmazása az ellenérték forintban történő meghatározására.

Forrás: Piac&Profit