A polgári jogi és a számviteli szabályozás ismeretének tükrében is felmerülnek jogértelmezési problémák a pótbefizetés visszatérítésről való lemondás adózási jogkövetkezményeivel kapcsolatban. Az érintett jogterület a társasági adó és az illeték.

Társasági adó

Az egyik tipikus kérdés, hogy a pótbefizetés összegének visszafizetéséről történő lemondás keletkeztet-e társaságiadó-kötelezettséget annál a társaságnál, amelynek javára a tag(ok) részéről megtörténik a lemondás. Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, ki kell térni a pótbefizetés intézményének számviteli szabályaira is.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 38. § (4) bekezdése szerint lekötött tartalékként kell kimutatni a vállalkozónál a veszteségek fedezetére kapott pótbefizetés összegét a pótbefizetés visszafizetéséig, elszámolása a pénzmozgással, az eszközmozgással egyidejűleg történik. Látható tehát, hogy a pótbefizetés összegét a mérlegben sem a kötelezettségek között kell nyilvántartani, hanem lekötött tartalékként a saját tőke részeként.

Míg a tagi kölcsön hitelviszonyt keletkeztet a tag és a társaság között, a pótbefizetés nem. Ha a pótbefizetés elrendelésének oka (jellemzően a vagyonvesztés) nem szűnt meg, akkor a pótbefizetést nem kell visszafizetni, a pótbefizetés miatt a társaságnak nincs a tagokkal szembeni kötelezettsége. Jellemzően ez fordul elő a leggyakrabban.

Előfordulhat azonban ritkább esetekben az is, hogy a pótbefizetést vissza kell fizetni a Ptk. 3:99/A § (5) bekezdése szerint. Ezen szabály ugyanis kimondja, hogy a legfőbb szerv eltérő határozata hiányában a veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a visszafizetés időpontjában a társasággal tagsági jogviszonyban álló tagok részére vissza kell fizetni.

Ilyenkor lehetőség van arra, hogy a társaság tulajdonosai lemondjanak a veszteség pótlásához már nem szükséges pótbefizetés összegéről, és ezzel mentesítsék a társaságot a pótbefizetés összegének visszafizetési kötelezettsége alól. A vállalkozónál a lekötött tartalékban kimutatott pótbefizetés összegét az eredménytartalék javára kell átvezetni, amennyiben a vállalkozó tulajdonosa (tagja) a pótbefizetésből származó követeléséről lemond, a lemondás időpontjával [Szt. 38. § (11) bekezdés].

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 1. § (5) bekezdésére figyelemmel – a pótbefizetés visszatérítéséről való lemondás számviteli kezelésére tekintettel – a pótbefizetés összegéről történő lemondáskor, a pótbefizetés összegének a lekötött tartalékból az eredménytartalékba történő átvezetése – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – nincs hatással az adózó társaságiadó-kötelezettségére. Az említett művelet ugyanis a gazdasági társaság eredményére nincs hatással. [Ellentétben a tagi kölcsön elengedésével, amelyet elengedett kötelezettség jogcímén egyéb bevételként kell elszámolni az Szt. 77. § (3) bekezdés l) pontja alapján, és utána társaságiadó-kötelezettsége keletkezik az érintett gazdasági társaságnak.]

Illeték

Szintén gyakori problémafelvetés, hogy ha a társaság tulajdonosai lemondanak a visszatérítendő pótbefizetés összegéről, a gazdasági társaságnak keletkezik-e ajándékozásiilleték-fizetési kötelezettsége.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) fogalomrendszerében ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés vagyoni értékű jognak számít, és az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás ajándékozási illeték tárgyát képezi [Itv. 11. § (1) bekezdés c) pont, 102. § (1) bekezdés d) pont]. Ennek alapján arra lehetne következtetni, hogy a pótbefizetés visszatérítéséről való lemondás ajándékozásiilleték-kötelezettséget keletkeztet azon társaság terhére, amelynek javára a tagok lemondanak a pótbefizetés visszatérítéséről. Mégsem ez a helyzet.

Fontos ugyanis hangsúlyozni, hogy – a tagi kölcsönnel szemben, amely a társaságnál kötelezettségként, míg a tagoknál követelésként jelenik meg – a pótbefizetést az abban részesült társaság nem a kötelezettségek közt mutatja ki a forrás oldalon. Amint utaltunk rá, a pótbefizetés a vállalkozónál lekötött tartalékként jelenik meg, amelyet át kell vezetni az eredménytartalék javára, ha a vállalkozó tulajdonosa a pótbefizetésről lemond.

Bár vannak ezzel ellentétes adótanácsadói vélemények, mégis megítélésünk szerint – a korábbi jogalkalmazói gyakorlattal egybehangzóan – továbbra sem kell ajándékozási illetéket fizetni a pótbefizetés visszatérítéséről való lemondás esetén. Ebben is eltér a pótbefizetés jogintézménye a tagi kölcsöntől – miként utaltunk rá –, hiszen a tagi kölcsönről való lemondás az érintett vállalkozónál társaságiadó-fizetési kötelezettséget és illetékkötelezettséget eredményez, ezzel szemben a pótbefizetésről történő lemondás ilyen adózási vonzatokkal nem bír.

Forrás:adózóna