A társadalombiztosítási kötelezettségekről szóló, illetve bizonyos ellátásokkal összefüggő jogszabályok számos utalást tartalmaznak a munkaidőre vonatkozóan. Cikkünkben néhány, speciális jogviszonyt érintő, a munkaidőtől függő lényegi szabályra hívjuk fel a figyelmet.

Elöljáróban tisztázni kell, hogy a munkaidő fogalma kizárólag a munkaviszonyhoz kapcsolható. Az egyéni és társas vállalkozó, illetve a mezőgazdasági őstermelő, vagy éppen a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban munkát végző személy esetében a munkaidő nem értelmezhető.

Így, amikor az ápolási díj vagy a gyermeknevelési támogatás (gyet) vagy éppen a nagyszülői gyes kapcsán akként rendelkezik a jogszabály, hogy az adott ellátás mellett maximum napi 4 órában vagy heti 30 órában lehet keresőtevékenységet folytatni, mindezt a munkaviszonyra kell vonatkoztatni. (A gyes és a gyet esetében ez annál is inkább egyértelmű, mert a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) alkalmazásában csak a munkaviszony és a különböző közszolgálati jogviszonyok minősülnek keresőtevékenységnek.)

A Tbj. (2019. évi CXXII. törvény) 42. paragrafusának (2) bekezdése legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyhoz köti, hogy az egyéni vagy társas vállalkozó mentesüljön a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség alól azzal, hogy heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.

A katáról szóló törvény (2022. évi XIII. törvény) 2. paragrafus 2. pontjának a) pontja pedig legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban álló egyéni vállalkozó esetében zárja ki a kisadózás választásának lehetőségét. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőket e szabály alkalmazása során is össze kell számítani. Ugyanakkor ebben az esetben a heti 36 órás foglalkoztatásnak a tárgyhó egészében fenn kell állnia. Ez meglehetősen ellentmondásos helyzetekhez vezethet, hiszen kérdésként merül fel, hogy havi 1 napos fizetés nélküli szabadság esetén – mely egyéni vállalkozóként máris minimum járulékfizetési kötelezettséget jelent – miként minősítjük e kizáró feltételt.

Itt jegyezzük meg, hogy a Tbj. 4. paragrafusának 15. pontja értelmében a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony – amely a Tbj. alkalmazásában munkaviszony – teljes munkaidős foglalkoztatási jogviszonynak minősül.

Ami a biztosításban töltött időt illeti, nincs jelentősége a napi munkaidőnek: ha a biztosítási jogviszony fennáll, akkor annak minden napja biztosításban töltött időnek minősül.

Például heti 1 órás munkaidővel létesített munkaviszony esetén is folyamatosan fennáll a biztosítási jogviszony, és az érintett a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhet: így a nyugdíjjogosultsághoz teljes, tehát 1 biztosításban töltött nap alatt 1 nap szolgálati időt és – a nők 40 éves kedvezményes nyugellátásához – 1 nap jogosultsági időt szerez.

Ehhez kapcsolóan azzal is tisztában kell lenni, hogy ha a részmunkaidőben foglalkoztatott díjazása nem éri el a minimálbért, akkor az arányos szolgálati idő számítására vonatkozó szabályok miatt (a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 39. szakasza alapján) csak arányos szolgálati időt szerez, de ez kizárólag a nyugellátás összegét befolyásolja.

Maradva a munkaidőnél: a megváltozott munkaképességű személyek ellátásról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mm.) 22. szakasza értelmében a rehabilitációs hozzájárulás esetén csak azt a megváltozott munkaképességű munkavállalót lehet figyelembe venni, akinek a munkaideje eléri a napi 4 órát.

Ugyanakkor a rehabilitációs hozzájárulás megállapítása során a munkaadó a létszám meghatározásakor – a KSH munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatója 5. pontja szerint, eltérő előírás híján – az átlagolást a tényleges létszám alapján kell elvégezni, vagyis minden személyt a munkaidő hosszától függetlenül, egy-egy egész főnek kell tekinteni. Ebből következően a rész- vagy teljes munkaidő a létszámot nem befolyásolja, feltéve, hogy az érintett munkaszerződés szerinti havi munkaideje eléri a 60 órát. Ha ennél kevesebb a havi munkaszerződés szerinti munkaideje, nem kell vele számolni.

A szociálishozzájárulásiadó-kedvezményeket illetően szintén nincs jelentősége a munkaidőnek, kivéve a szakképzésben való részvételhez kötődő adókedvezményt (2018. évi LII. törvény 17/A §), amely esetében a szakképzési munkaszerződés alapján számított kedvezmény mértéke a szakirányú oktatásnak az általános teljes napi munkaidőhöz, fiatalkorú munkavállaló esetén napi hét órához viszonyított arányától is függ.

Forrás: Adózóna