Még most is előfordul, hogy a munkáltatók üdülési szolgáltatást biztosítanak a munkavállalóik, valamint azok közeli hozzátartozói részére. Nézzük, melyek a céges üdültetés fő szabályai 2024-ben!

E juttatásban a nyugdíjba vonult korábbi munkavállalóik és azok családtagjai is részesülhetnek. A juttatás jellemzően olyan formában valósul meg, hogy az érintettek egy meghatározott kedvezményes áron jogosult a céges üdülőben történő üdülésre.

A céges üdülők esetében a nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshely-szolgáltatásról szóló 173/2003. (X. 28.) kormányrendelet 9. §-a alapján a szolgáltatás díját a szolgáltató nyereség- és vagyonszerzést kizáró módon, illetőleg mértékben köteles megállapítani Magyarország törvényes fizetőeszközében. Az így megállapított ár a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 3. § 9. pontja értelmében szokásos piaci árnak minősül, azaz a juttatásban részesülő magánszemélynek abban az esetben keletkezik jövedelme, ha ingyen vagy a fentiek szerint megállapított szokásos piaci ár alatt jut hozzá az üdülési szolgáltatáshoz.

Az Szja tv. 2. § (6) bekezdése szerint az adóztatható bevétel adókötelezettsége jogcímének meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Erre tekintettel a juttatással kapcsolatban a munkavállalóknál keletkezik adófizetési kötelezettség, mind a saját, mind a közeli hozzátartozók részére biztosított kedvezmény vonatkozásában, tekintettel arra, hogy a vállalkozás és a munkavállaló közti jogviszonyra tekintettel valósul meg a juttatás.

A céges üdülőben kedvezményes áron biztosított üdülési szolgáltatás juttatásának általános feltétele a fennálló (vagy a nyugdíjazást közvetlenül megelőzően fennálló) munkajogi jogviszony a jogosult és az adott vállalkozás között. A munkavállalók/volt nyugdíjas munkavállalók közeli hozzátartozói csupán közvetett módon, a munkavállalók/volt nyugdíjas munkavállalók jogán, az ő döntésük értelmében vehetnek részt az üdülésben.

Az Szja tv. 24. § (1) bekezdésének a) pontja, valamint (2) bekezdése alapján a munkaviszonyban folytatott tevékenység nem önálló tevékenységnek minősül, és az ebből származó jövedelmet az e tevékenységből származó bevételből kell kiszámítani. A juttatás munkabérként viseli a közterheket, tehát erre tekintettel az adóelőleg megállapítására és levonására a kifizető, azaz az adott vállalkozás köteles a munkavállaló béréből.

Amennyiben a kedvezményes üdülési juttatásban részesülő magánszemély már nyugdíjba vonult, tehát nem áll munkaviszonyban a vállalkozással, úgy a kedvezmény a nyugdíjas munkavállaló egyéb jövedelemének minősül.

Az Szja tv. 46. §-ának (1) és (3) bekezdései értelmében – mivel az említett juttatás a kifizetőtől, azaz a vállalkozástól származik – az adóelőleget a kifizető állapítja meg. Amennyiben az adóelőleg levonására a kifizetőnek nincs lehetősége (a nyugdíjas magánszemély nem kap munkabért, vagy más jövedelmet az adott vállalkozástól), ekkor az adóköteles bevételről kiállított igazoláson fel kell tüntetni a le nem vont adóelőleg összegét is, és fel kell hívnia a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét köteles megfizetni, főszabály szerint a bevétel megszerzésével érintett negyedévet követő hónap 12. napjáig. Emellett a kifizető az adóelőleg le nem vont részéről adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóság részére.

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 6. §-a alapján a juttatásban részesülő nyugdíjba vonult magánszemély nem minősül biztosítottnak, tehát juttatását nem terheli társadalombiztosítási járulék.

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.) 1. § (1) bekezdése alapján az említett juttatást – függetlenül attól, hogy az arra tekintettel fizetendő adóelőleg levonásra kerül vagy sem – 13 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség terheli.

Előfordulhat olyan eset is, amikor a munkáltató bérel ki egy szállást (például egy apartmant) akár egy adott időszakra és az így bérelt ingatlanban biztosít a munkavállalói részére üdülési lehetőséget.

Ebben az esetben is szükséges vizsgálni a juttató és a magánszemély közötti jogviszonyt, illetve ebben az esetben is fontos szempont, hogy milyen áron jut hozzá a magánszemély az ingatlan használatához.

Forrás: adózóna