Számviteli beszámoló új szabály szerint kell meghatározni a létszámot

Január 1-jétől a számviteli törvény (Szt.) létszám alatt a foglalkoztatott munkavállalók átlagos létszáma meghatározást használja. Cikkünkben ennek számítására vonatkozó tudnivalókat vesszük sorra, és elemezzük a változás várható hatásait.

A foglalkoztatott munkavállalók átlagos létszáma

A különböző törvényekben használt létszámfogalmak korábban a KSH Útmutató a munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz című kiadványában meghatározottakra épültek. Ehhez képest változás a számviteli törvényben 2021. január 1-től használt „foglalkoztatott munkavállalók átlagos létszáma” kategória, amire vonatkozóan nem tartalmaz számítási módszert a KSH útmutatója.

Meghatározható azonban az útmutató alapján, hogy milyen jogviszonyok alapján tevékenykedők tekintendők a Magyarországon regisztrált, működő gazdasági szervezetek tevékenységében folyamatosan részt vevőknek (azaz foglalkoztatottnak), amelyek teljes körére kiterjed az adatgyűjtés. Az útmutató szerint folyamatos részvétel alatt az egymást követő legalább 6 munkanapig tartó (azaz 5 munkanapot meghaladó) munkavégzést kell érteni. Ezzel a megszorítással foglalkoztatottnak tekintendő:

• az alkalmazásban álló (a munkaviszonyban, a szövetkezet és tagja, illetve a társas vállalkozás és tagja között létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban álló),
• a megbízási szerződéssel, megállapodás alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazott, abban az esetben, ha a Polgári törvénykönyv szerinti munkavállalás a munkáltatónál általános munkarend szerinti foglalkoztatást takar,
• a társas vállalkozás, szövetkezet tulajdonos tagja, ha megállapodás alapján részt vesz a szervezet tevékenységében és személyes közreműködésének időtartama havi átlagban több mint 60 munkaórára becsülhető, továbbá ennek ellenértékeként legalább a minimálbér időarányos részét elérő munkadíjban részesül,
• a bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatott,
• a Magyarországon bejegyzett vállalkozás külföldi – fióktelepnek nem minősülő – telephelyén dolgozó (beleértve a tartós kiküldetésben lévőt is),
• a szorgalmi időszakban vagy a szünidőben foglalkoztatott diák,
• a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepén dolgozó munkavállaló,
• a munkavégzés céljából külföldi kiküldetésben lévő (kivéve a magyarországi székhelyű cég külföldi fióktelepén tartós kiküldöttként dolgozó munkavállalót),
• az ösztöndíjas tanulmányi úton külföldön tartózkodó, ha arra az időre részére keresetként távolléti díjat fizet a hazai munkáltató,
• az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló  évi LXXV. törvényszerinti egyszerűsített foglalkoztatott (mezőgazdasági, továbbá turisztikai idénymunka, alkalmi munka), ha munkaszerződése alapján folyamatosan foglalkoztatottnak minősül,
• a kirendelt munkavállaló annál a cégnél, amelyiknél a két munkáltató közötti megállapodás alapján figyelembe kell venni,
• a közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatott.

Az útmutató szerint, ha eltérő utasítás nincs, az átlagolást a tényleges létszám alapján kell elvégezni, vagyis minden személyt – a munkaidő hosszától függetlenül – egy-egy egész főnek kell tekinteni.

Ezeket figyelembe véve – mivel az Szt. nem utal az útmutatóban megfogalmazott egyik létszámszámítási metodikára sem – az vezethető le, hogy a felsorolt formában foglalkoztatottak száma alapján kell átlagot számítani, azzal, hogy figyelmen kívül kell hagyni az egyes formákhoz kapcsolódó megkötéseket (a folyamatos foglalkoztatást, a havi 60 órás foglalkoztatást, a díjra vonatkozó kitételt) és a munkaidő hosszát.

A foglalkoztatott munkavállalók átlagos létszámát a beszámoló kiegészítő mellékletében kell megadni az Szt. 91. paragrafusának a) pontja, konszolidált beszámoló esetében az Szt. 133. paragrafus (4) bekezdésének c) pontja szerint.

Forrás: Adózóna