Cikkünk apropóját egy arra vonatkozó kérdés adta, hogy miként kell elbírálni annak a tulajdonos tagnak (egyszemélyes kft.-ről van szó) a jogviszonyát, aki nem kap jövedelmet, és akinek a jogviszonyára (nevezetesen, hogy az ügyvezetést munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban látja-e el) a társasági szerződés nem tartalmaz utalást.

A Ptk. (2013. évi V. törvény) 3:112. paragrafusának (1) bekezdése értelmében a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. Mivel az ügyvezető nem rendelkezik munkaszerződéssel, és díjazást sem kap, a jogviszonya értelemszerűen megbízási jogviszonynak minősül. (A Ptk. 6: 280 § lehetővé teszi az ingyenes megbízási jogviszonyt.)

Megbízási jogviszonya alapján azonban a Tbj. (2019. évi CXXII. törvény) 4. paragrafusának 21.5. pontja értelmében társas vállalkozónak minősül, akit – ha csak többes jogviszony miatt nem mentesül ez alól – havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség terhel. Abban az esetben, ha a későbbiekben – nem munkaviszony és nem megbízási jogviszony – keretében személyesen is közreműködik a társaságban, ezen személyes közreműködése alapozza meg a társas vállalkozói jogviszonyát, és az ügyvezetői jogállását a megbízás szabályai alapján kell értékelni, hiszen „kétszeresen” nem lehet társas vállalkozó ugyanazon kft.-ben.

Így, ha az ügyvezetésért díjazást kap, akkor az megbízási díjnak tekintendő, és a Tbj. 6. paragrafus (1) bekezdésének f) pontja szerint – a havi járulékalapot képező jövedelmét a minimálbér 30 százalékával összevetve – kell a biztosítási kötelezettségét értékelni.

A járulékalapot képező jövedelem meghatározása során azonban figyelemmel kell lenni az szja-törvény 24. paragrafus (1) bekezdésének d) pontjára, miszerint a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége nem önálló tevékenységnek minősül. Ebben az esetben tehát nincs lehetőség a 10 százalékos költséghányaddal számolni.

A minimum járulékfizetés elkerülése érdekében célszerűbb a személyes közreműködéssel nem érintett ügyvezetőt munkaviszonyban, részmunkaidős munkaviszonyban alkalmazni. Ezen kiskapu miatt vezette be az új Tbj. a munkaviszony esetén előírt minimális járulékkötelezettséget, ugyanakkor a minimálbér 30 százaléka után fizetendő járulék és szociális hozzájárulási adó még mindig lényegesen kisebb terhet jelent, mint a minimálbér (vagy a garantált bérminimum) utáni járulék, illetve ezek 112,5 százaléka utáni szociális hozzájárulási adó megfizetése.

Ha a munkaviszonyban álló ügyvezető személyesen is közreműködik a társaságban, és társas vállalkozó is egyben, figyelmetlenség esetén előfordulhat, hogy minkét jogviszonyában terheli a minimumközteher, ügyvezetőként a minimálbér 30 százalékának, társas vállalkozóként pedig a 100 százalékának alapul vételével.

Ilyen esetben optimálisabb, ha az ügyvezetést és a személyes közreműködést egyaránt munkaviszonyban (egy munkaszerződésbe foglalva) látja el az érintett. Mivel itt két feladatkör betöltéséről is szó van, a tevékenység jellege és intenzitása dönti el, hogy életszerű-e a részmunkaidő, vagy teljes munkaidőt kíván meg, és azt kell a munkaszerződésbe foglalni.

A T1041-es bejelentéskor ebben az esetben 1101-es jogviszonykódot kell megjelölni, a tevékenységre jellemzőbb (tehát a munkaidőt nagyobb részben kitöltő munkakör) FEOR kódját feltüntetve.

Az is lehetséges megoldás, hogy a tag heti 36 órás munkaviszonyban ügyvezető, míg társas vállalkozóként személyesen közreműködik. Ebben az esetben a munkaviszonyban a tényleges munkabér a közterhek alapja, míg vállalkozóként a heti 36 órás munkaviszonyra tekintettel nincs minimális fizetési kötelezettség.

E felállás többes biztosítási jogviszonyt jelent, tehát a tulajdonost mind társas vállalkozóként, mind pedig munkaviszonyban be kell jelenteni, és a 08-as bevallásban a társas vállalkozói jogviszonyáról abban az esetben is minden hónapban számot kell adni, ha nem részesül tagi jövedelemben.

Forrás: adózóna