A veszélyhelyzet, illetve a 47/2020. kormányrendelet 6. paragrafusának (4) bekezdésében rögzített szabály sok esetben arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy teljes mértékben tegyék félre a munkajogi szabályokat és szükségleteik függvényében térjenek el a hatályos munkajogi szabályozástól. Tekintettel arra, hogy az említett felhatalmazó rendelkezés nem kellően körülhatárolt, valamint annak jogszerűsége is kérdéses, ajánlott bizonyos alapszabályok betartása, cikkünkben ezekre hívjuk fel a figyelmet.

Ne menjen a minimálbér alá a díjazásban!

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 136. paragrafusának (1) bekezdése alapján teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló alapbére nem lehet kevesebb, mint a minimálbér, illetve a garantált bérminimum mértéke. Ez a munkajog egyik alapvető szabálya. A 367/2019. kormányrendelet szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2020. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 161 000, hetibér alkalmazása esetén 37 020, napibér esetén 7410, órabérnél 926 forint. Ettől eltérően a legalább középfokú iskolai végzettséget, vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére alapbérként megállapított garantált bérminimum a teljes munkaidő teljesítése esetén 2020. január 1-jétől havibérnél 210 600, hetibérnél 48 420, napibérnél 9690, órabér esetén 1211 forint. Ha a munkáltató költséget szeretne megtakarítani, ne minimálbér alatti bérezésben, hanem inkább részmunkaidős foglalkoztatásban gondolkodjon!

A beosztás szerinti napi munkaidő ne haladja meg a 12 órát!

Teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaideje legfeljebb napi 8 óra, készenléti jellegű munkakör esetében pedig legfeljebb 12 óra lehet. Munkaidőkeretben ez a napi munkaidő a munkaidőkeret időtartama alatt egyenlőtlenül is beosztható. A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet.

A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb tizenkettő, heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra lehet. Ez azért fontos, mert a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv 6. cikke is nevesíti, hogy hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő – a túlórát is beleértve – nem haladhatja meg a 48 órát. Természetesen a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetén – a felek írásbeli megállapodása alapján – a munkavállaló beosztás szerinti munkaideje magasabb lehet, így a napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra, a heti munkaideje pedig maximum hetvenkét óra lehet.

Ezen garanciális szabályoktól való eltérés az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés követelményét annulálja. Javasolt ehelyett hosszabb időtartamú munkaidőkeret alkalmazása. Ennek mértéke jelenleg 4 hónap vagy 16 hét. A munkaidőkeret tartama a megszakítás nélküli, a több műszakos, valamint az idényjellegű tevékenység keretében, illetve a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét. Lehetőség van kollektív szerződésben 12 vagy akár 36 havi munkaidőkeret alkalmazására is.

A munkaidőkeret tartama 24 hónapra növelhető

Mint arról az Adózóna is hírt adott, a nemrégiben kihirdetett 104/2020. kormányrendelet 1. paragrafusának (1) bekezdése kimondja, hogy a munkáltató legfeljebb 24 havi munkaidőkeretet rendelhet el, illetve már fennálló munkaidőkeret esetében annak hossza 24 hónapra növelhető. A 24 hónapos időtartam a kiegyensúlyozott terhelésre (a munkaidő egyenletes elosztására) megfelelő lehetőséget biztosít. Fontos, hogy ezen szabályoktól eltérő kollektív szerződéses rendelkezéseket a rendelet hatályának tartama alatt nem lehet alkalmazni.

Forrás: Adózóna