Az útnyilvántartások leggyakoribb hiányossága, hogy az adózók nem szerepeltetik a nyitó és a záró kilométeróra-állásokat, illetve az utazások időpontját, célját, a közforgalmi úton megtett kilométerek számát, vagy a felkeresett üzleti partnerek megnevezését. Sok esetben a hiányos adattartalmú útnyilvántartásokat utólag, tanúkkal, kimutatásokkal, jelenléti ívekkel, szerződésekkel kívánják bizonyítani az adózók, ez azonban a nem helyénvaló, amit egy vonatkozó Kúria-ítélet is alátámaszt.

Az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek a személygépkocsi üzemeltetésével kapcsolatos költséget főszabály szerint útnyilvántartás vezetése mellett számolhatják el. A személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-törvény) 5. számú mellékletének II.7. pontja alapján magánszemély a jövedelemszerző tevékenységéhez használt gépjármű költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésére kötelezett. Kivétel ez alól az egyéni vállalkozó és az a mezőgazdasági őstermelő, aki útnyilvántartás vezetése nélkül havi 500 kilométer út után számolhat el költséget.

Minden gépjármű esetében külön útnyilvántartást kell vezetni, melyben fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát.

Az útnyilvántartásban szerepelnie kell az év első és utolsó napján a kilométeróra-állásnak, s ha az a költségelszámoláshoz szükséges, akkor havonta kell bejegyezni.

Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell

– az utazás időpontját,
– az utazás célját (honnan-hova történt),
– a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,
– a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.

Az éves jövedelem megállapítása során gyakori eset, hogy a jövedelem csökkentése érdekében valótlan utak kerülnek az útnyilvántartásba, és az sem ritka, hogy az útnyilvántartás adattartalma hiányos. A költségelszámolás feltételeinek fennállását az adózónak kell igazolnia a törvény által előírt nyilvántartás vezetésével, a szabályszerű nyilvántartás a későbbiekben nem pótolható.

Forrás: Adózóna