A társaságok az oktatást, képzést számos módon szervezik meg. Van, aki belső képzésekkel, de talán még jellemzőbb, hogy külső oktatók felkérésével, vagy különböző oktatásra szakosodott felnőttképzést szervező cég bevonásával oldják meg a dolgozók, üzleti partnerek részére szükséges ismeretek átadását.

A képzésben részesülő magánszemély lehet saját dolgozó, kölcsönzött munkavállaló, de lehet a társaság üzleti partnere, illetve szakmai kapcsolatok keretében is finanszírozható a magánszemély szakmai továbbképzése. A képzésért a résztvevőnek, vagy a tréninget megrendelőnek többnyire díjat kell fizetni, de előfordul, hogy ezt a díjat a magánszemélynek nem kell megtéríteni. Sőt olyan ismeretterjesztő, vagy reklámcélokat szolgáló podcastokkal, kreditpontot nyújtó képzéssel is találkozhatunk, amikor a résztvevőnek csupán regisztrálnia kell, azaz az ismeretanyag ellenérték fizetése nélkül jut a magánszemély birtokába. Ilyen esetben a magánszemély vagyoni értékhez jut, mely fő megközelítés szerint jövedelmet jelent számára. Azonban nem biztos, hogy ezen juttatás után minden esetben keletkezik szja-kötelezettség.

Az szja-törvény különbséget tesz iskolarendszerű és a nem iskola rendszerű képzések között. Cikkünkben ez utóbbival foglalkozunk. Az adókötelezettséget e törvény előírásai alapján vizsgáljuk.

Az adókötelezettséget befolyásolja, hogy a képzésben részesülő személy és a képzést finanszírozó társaság között milyen jogviszony áll fenn, továbbá a képzés a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzésére, vagy kizárólag a magánszemély személyes céljait szolgálja.Az adókötelezettség megítélése függ attól is, hogy a képzésnek megállapítható-e a piaci értéke, vagy esetleg üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében adott juttatásról beszélünk, mely árengedmény, vagy vásárláshoz kapcsolódó más kedvezmény kategóriába sorolható. Nézzük először, mit is értünk nem iskolarendszerű képzés alatt. Minden képzés ide tartozik, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói, vagy hallgatói jogviszonyban. A nem iskolarendszerű képzés költségét a munkáltató, illetve a kifizető adómentesen finanszírozhatja, minden olyan esetben, amikor a képzés igénybevételére a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként van szükség. Erről az adómentes kezelésről az szja-törvény 4. § (2a) bekezdése rendelkezik. Ennek köszönhetően nem kell adót fizetni a társaság nevére szóló számla alapján elszámolt oktatás ellenértéke után, ha az például

‒ az új belépő részére a munkavégzéshez szükséges ismeretek átadását szolgálja,

‒ különböző „soft skill” tréning, mely a résztvevő készség és képesség fejlesztésére irányul,

‒ a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó oktatás,

‒ a munkavégzéshez szükséges szakmai tanfolyam, adótanácsadói-, könyvvizsgálói képzés, továbbképzés,

‒ az üzleti partnerek, szakmai kapcsolatokban közreműködő személy részére nyújtott továbbképzés,

‒ a munkavégzéshez szükséges nyelvi képzés.

Minden képzésnél előfeltétel, hogy a magánszemély a kifizető tevékenységében közreműködik és a képzés a tevékenység végzéséhez szükséges ismeretek megszerzése érdekében szükséges.

Az adómentes elszámolás lehetősége a kifizető tevékenységében közreműködő minden magánszemély képzésére vonatkozhat. Így a társaság tulajdonosa, vezető tisztségviselője, munkavállalója, a kölcsönzött munkaerő, iskolaszövetkezet tagja, sőt az üzleti partner is részesülhet adókötelezettség nélkül oktatásban feltéve, hogy a tréning a magánszemély által ellátott feladathoz és a kifizető tevékenységéhez szükséges, de nem feltétel, hogy az ismeretanyag magáncélra ne legyen hasznosítható. Gondoljanak például a nyelvoktatásra, melynél a magáncélú használat kizárása szinte lehetetlen lenne, de nem is szükséges a törvény előírása szerint.

Amikor valamely tevékenység ellenértékének tekintendő a juttatás, akkor a kifizető és a magánszemély közötti jogviszonyra tekintettel megszerzett jövedelemként kell a juttatás piaci értékét számfejteni, míg a juttatás egyes meghatározott juttatásként viselkedhet, amikor a juttatás piaci értékének 1,18-szerese után a kifizetőnek 15 százalék szja-t és 13 százalék szochót kell fizetni.

Egyes meghatározott juttatásként adózik például az üzleti partner részére „üzleti ajándék” jogcímen adott konferencia ellenértéke, a magánszemély részére adható csekély értékű ajándékként is például egy tanfolyamra való jogosultság, amennyiben annak tartalma nem köthető a magánszemély tevékenységéhez. Például egy irodában dolgozó személy részére finanszírozott jobb agyféltekés rajzolás, vagy virágkötés ide tartozhat. Továbbá például egy ismeretterjesztő előadás lehet üzletpolitikai (reklám) célú juttatás is, mely vásárláshoz nem köthető és vetélkedő nyereményének sem tekinthető.

Nem keletkezik szja-kötelezettség abban az esetben sem, ha az ingyenesen megszerezhető oktatás nem a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély részére történik, de a magánszemély valamely szolgáltatás, vagy áru vásárlásához kapcsolódóan részesül az oktatási szolgáltatásban. Ilyen esettel találkozhatunk amikor a magánszemély vásárló például megvásárol egy tanfolyamot, vagy könyvet, előfizet a társaság szolgáltatására, melyhez kapcsolóan ingyenesen meghallgathat egy előadást. (Itt nem egy termékismertetésre, hanem egy piacon elérhető szolgáltatásra gondolok.)

Ebben az esetben az szja-törvény 1. sz. mellékletének 8.14 pontjában foglalt adómentes rendelkezést kell értelmezni. Ha a kifizető üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében nyújtja ezt az ingyenes lehetőséget a magánszemélynek, mely a magánszemély vásárlásához kapcsolódik, akkor a juttatónak nem keletkezik az ellenérték nélkül adott juttatás után szja-fizetési kötelezettsége.

Forrás: adózóna